Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Móser Zoltán: Villő, villő selemsátor
Lapozzunk, Anna, és nézzük a következő képet. NÉZZÜK Ä KÖVETKEZŐ KÉPET Látod ugyanaz a ház, csak itt megjelent két kislány is. Kezükben kosár. Vajon mit akarnak? — Tojást! — mondtad, és tám igazad van! De azt, hogy miért, már nem tudhatod! — Édesanyjuk küldte tojásért — mondtad, és magadra gondoltál, mert Téged szokott Anya a szomszédba küldeni kiskosárral tojásért. Ezeket a kislányokat nem küldték: maguktól mentek. Mentek többen is — egy egész utcányi leánysereg, — mentek szokásból, köszöntöttek, énekeltek, jókívánságokat mondtak virágvasárnap délelőtt (húsvét előtti vasárnap), cserébe pedig abba a kosárba tojást kaptak. Felső-Bodokon, ahol tavaly jártunk — s ahol ezek a képek készültek — három utcában is találkoztunk villőző lányokkal. — Valamikor, mesélte a 75 éves Molnár Etelka néni,egy banyának felöltöztetett szalmabábuval a kicével virágvasárnap kora délután a templom elé vonultak, amikor meg jöttek kifelé a népek a litániáról, elkezdtek futni, végig a falun. A falu végén, ott, ahol víz volt, a banyát levetkőztették, és a szalmabábut befojtották a vízbe. (Megállni senki háza előtt nem volt szabad —csak ha nem haragudtak valakire! —, mert akkor rontást hoztak volna a tyúkokra, a háziállatokra!) A falu végéről pedig egy feldíszített zöldággal jöttek vissza a lányok villőzni. Végigmentek a falun, minden házhoz beköszöntek: — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Van kendteknek virágvasárnapjok?! Ha erre azt mondták, hogy van, elkezdték a villőző éneküket: Kié, kié ez a ház? A jámbor emberé. Benne van egy vetett ágy, Az mellett ringó bölcső. Haj villő, falu végén selyemsátor, Haj villő! 44
