Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Ittzés Mihály: „…hogy a nép hangja mindig szabadon szólhasson!” (Kodály Zoltán életművének közéletisége)

zenei nevelést bemutató kötet előszavát így folytatta: „A századunkban megújuló halk magyar ének szavát már kétszer elfojtotta ágyúk dörgése, bombák robbanása. Ha nem hinnők, hogy ez nem ismétlődhetik meg többé, kétségbe kellene esnünk. Hisszük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni.”

A békés alkotómunka feltételeinek megteremtése nemcsak személyes érdekből, hanem a társadalom egésze szempontjából is egyik központi gondolata volt Kodály közéleti szerepléseinek. Az ötvenes évek eleji hidegháborús időkben mondotta: „Művészek közt háború ellen beszélni ... annyi, mint Dunába vizet hordani. Annyira elemi létfeltételünk a béke, annyira tudjuk, hogy a háború még semmit sem alkotott, de sokat elpusztított. ... a zenészek rendületlenül bíznak a világ testvéri hajlandóságában és minden művész szükségét érzi a nemzetközi érintkezésnek. ... Mi hisszük, hogy elrendezhető a világ minden problémája vérontás és pusztítás nélkül."

Ebben az időben írta Kodály Zoltán Weöres Sándor versére a gyermekkari Békedalt, a Békesség-óhajtás című vegyeskari művét pedig Virág Benedek százötven éves versére. De nem ezek Kodály első és kivételes közéleti ihletésű alkotásai. A maga módján egész életműve a klasszikus értékű magyar zene megteremtésének szándékával közéleti értelmet nyerhet. Közelebbről azonban a Psalmus Hungaricustól kezdve szaporodtak meg életművében a tanító, példabeszédet mondó, buzdító vagy ostorozó művek. A Magyar zsoltár hamis barátok ellen, a megszabadításért kiáltó, könyörgő szövege, zenéje nemcsak Kodály személyes meghurcoltatásának élményéből, az elviselt sok keserűségből, majd az azokon túl támadt bizakodásból táplálkozott. A huszas évek elejének sok-sok magyarja érezhetett hasonlóan.

Néhány évvel később a Háry János-ban nemcsak a népdaloknak az Operába vitelével tüntetett plebejus érzéseivel, hanem a népi hős ilyetén szín pad ráállításával is. Nádasdy Kálmán hívta föl rá a figyelmet, hogy az első világháború kedvelt bakanótája Örzse belépőjeként a maga lapidáris egyszólamúságával fenyegető átokként hatott a háború csinálóinak, haszonélvezőinek fülében. ('„Sej, verd meg isten, aki ez tét csinálta, De még jobban, aki ezt kitalálta ...”) A Székely fonó balladás életképe puszta létével is tett volt. Egyrészt itt is a magyar zene, a magyar kultúra egyik általa felismert alapkérdésére kereste Kodály a választ; arra, hogy egyszerre kell nemzetinek és európainak lenni. Kelet és Nyugat között hányódó népnek a kétféle kultúra összebékítése lehet a hivatása. A nemzetit a gyönyörű székely népdalok, az európait a feldolgozás, az ének- és zenekari foglalat, a megformálás képviseli. Másrészt olyan világba világított bele, amely a műveltebb társadalmi rétegek számára teljesen ismeretlen volt. A kallódó tehetségek népére, a társadalmi igazságtalanság miatt nehéz sorban élőkre, művészetük értékeire akarta felhívni a figyelmet. Nem lehet véletlen, hogy éppen a Székelyfonó évében, 1932-ben nyilatkozott az ötven éves Kodály Zoltán Móricz Boldog ember című regényéről úgy, mint „felvillanyozó érdekességű” olvasmányról.

A nép, a nemzet sorskérdéseivel foglalkozó, feddő és tanító „közéleti műveit” jelesebbnél jelesebb költőink verseire, Kodály szívesen bízta a férfikar hangjára. Ebben látta e kórusfaj igazi hivatását a németes Liedertafel és az üres vígkedélyű nóták helyett. 1936-ban Kölcsey szavaival buzdított: „Hass, alkoss, gyarapíts, a haza fényre derül!” (Ez az év termette a nagy szabadság-kánont is Berzsenyi A magyarokhoz című versére: „Nem sokosóg, hanem lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat!”)

1937-ben munkáskórusnak készült az Ady forradalmi hitét zenébe foglaló Fölszállott a páva című férfikari darab, s a Márciusi Front novemberi hangversenyén hangzott el először, amikor Bartók Elmúlt időkből című nagyerejű kórusa is megszólalt. Amikor Féja Géza és Kovács Imre megmentésére, perbefogása ellen aláírásokat gyűjtöttek, Kodály még nem érezte elég hatásosnak ezt a módot a fellépésre. Kevéssel később azonban ő is a zsidótörvény elítélői közé lépett.

24