Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - SZEMLE - Szekér Endre: Dobozy Imre (1917-1982)
A magyar irodalom ismét szegényebb lett. Dobozy Imre, aki évtizedeken át mint író és mint az írószövetség egyik vezető egyénisége részese volt irodalmunknak, hirtelen eltávozott közülünk. Pedig sokszor állt közel a halálhoz a második világháború nehéz pillanataiban, a németekkel való fegyveres szembeforduláskor — és a háború utáni látszólagos békés időszakban infarktusokkal küszködve. Nem félt. Szembenézett a küzdelmes élettel, a közeli halállal. Úgy élt, mintha sokkal többre lenne ereje, egészsége. A volt katona nem örökölte a túlzott határozottságot, az erőszakos fellépést. Barátja akart lenni írótársainak, és nem felettese. Nyilvánvaló, hogy nemcsak azért maradtak megíratlan benne a művek, az olykor csírájában lévő alkotások, mert korán kellett elmennie, hanem azért is, mert íróasztala mellől elszólította egy-egy tárgyalás, hivatalos út, a magyar irodalom mindennapjainak megannyi ügyes-bajos dolga. A Móricz Zsigmond által teremtett megismételhetetlen, eredeti alakok, regényhősök vonzották Dobozyt. Véleménye szerint ha nem is alkot valaki nagy életművet, de néhány olyan élő figurát sikerült teremtenie, akik a nemzeti tudatban, a közvéleményben élnek; akkor igazi író-voltáról, rangjáról beszélhetünk. Dobozy Imrét sokszor fogva tartotta a hivatal, a magyar írók ügye, de néhány emlékezetes epikai műve (Kedd, szerda, csütörtök), drámája (pl. Hol nap folytatjuk, Eljött a tavasz), filmforgatókönyve (A tizedes meg a többiek, Hattyúdal) őrzik írói munkájának emlékét. Mint egyik drámájának főhőse,Ágass főmérnök a Holnap folytatjuk-ban, vállalta a nagyobb közösséggel együtt a mindennapos küzdelmet, a régi mulasztások megvallását, az önvallató igazmondást, a bizalom kitárulkozását. S ezt ajánlotta nekünk is. Dobozy Imre baráti gesztusait, atyai segítségét, írószövetségi beszélgetéseit nem tudjuk felejteni. 1979 májusában a fiatal írók lakiteleki találkozóján a haza és a nemzeti önismeret kérdéseit taglalva így szólt: „Higgyétek el, a feladatokon lehet felnőni! Vállaljatok! Igaza van Illyés Gyulának, ha arról beszél, hogy összefogni, tömörülni kell, egymás között szót érteni! Néha éles viták árán is, az a természetes. Az igazság kimondása nem mindig megy udvariasságszámba. De álljatok egységbe: csak összefogásban tudjátok igazán kikövetelni, hogy amit el akarnak veletek végeztetni, arról megtudhassátok, mi az — méghozzá pontosan!“ Igazmondásra, közösségi vállalásokra serkentő szavait nem felejtjük. Fájón búcsúzunk Tőle. SZEKÉR ENDRE 96
