Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - SZEMLE - Odorics Ferenc: Módszer és szemlélet szintézise (Gion Nándor: Latroicnak is játszott)
és Dömsödön át Kiskunlacházáig terjedt a mozgalom. Ezen a területen számottevő katonai alakulat nem volt. Eleinte kisebb egységek igyekeztek elfojtani az ellenforradalmat, de sorra vereséget szenvedtek: a proletárdiktatúra ideiglenesen elbukott a Duna-Tisza közének nyugati felében. A Duna melléki ellenforradalom átmeneti győzelmének alapvető okai a térség június közepi társadalmi erőviszonyaiban gyökereznek. A legtöbb településben kialakult egy számottevő ellenforradalmi csoportosulás, melynek derékhadát a birtokos parasztság adta. Az események azt igazolják, hogy erejük mindenütt elegendő volt a helyi tanácsok és direktóriumok hatalmának megdöntéséhez. A Vörösörség egyetlen faluban sem tudott ellenállni. A Magyarországi Tanácsköztársaságból a parasztság középső, felső és helyenként és részben alsó rétegei 1919 júniusában azt érzékelték leginkább, hogy terményeiket és állataikat — többnyire ingyen — elveszik. Ez elég volt ahhoz, hogy a tulajdon, a vagyon biztonságát mindennél fontosabbnak tartó paraszti gondolkodás a proletár- diktatúrát károsnak, számára haszontalannak, sőt kifejezetten előnytelennek ítélje. A Szamuely Tibor vezette tisztogatás, az ellen- forradalom fegyveres erejének letörése, nem ment minden véráldozat nélkül. A túlkapások miatt Szamuelyt leváltották, a rögtönírélő forradalmi törvényszékek munkáját pedig korlátok kö zé igyekeztek szorítani. Az ellenforradalom legfőbb helyi szervezői és irányítói sem Solton, sem Dunapatajon, sem Kalocsán nem voltak a kivégzettek között. Ők idejében a déli demarkációs vonalon túlra menekültek. Helyettük az alvezé- rek, az ellenforradalomba valószínűleg csak belesodródott egyszerű földmunkások szenvedtek. Az igazságszolgáltatás tehát átcsapott szigorú példamutatásba, ami teljesen felesleges és szükségtelen volt, sőt hosszabb távon a munkásmozgalom szempontjából is káros hatásúnak bizonyult. Az országos vezetőknek (Vágó Béla, Korvin Ottó, Kun Béla) sikerült ugyan július elejére véget vetnie az önkényeskedésnek, de sem az agrárrende- letet, sem a vallásügyi intézkedéseket nem módosították. A belső (gazdasági) feltételek, valamint a külpolitikai események azután összeroppantot- ták a fiatal Tanácsköztársaságot. Az alig harmincéves szerző 1974 és 1977 között a kecskeméti levéltárban dolgozott, innen került a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetébe. Anyaggyűjtését még Bács megyében kezdte és itt jelentek meg első közleményei is (Cumania, Forrás, Bács-Kiskun megye múltjából). A mostani könyvét már az Akadémiai Kiadógondozta,ami egyúttal a szerző felfelé ívelő kutatói pályáját is jelzi. Meggyőződésünk, hogy Romsics Ignác nevével még számos alkalommal fogunk találkozni könyvkereskedéseink kirakatában. Örülnénk, ha a Duna—Tisza közének jelent formáló közelmúltja is szerepelne köztük. (Akadémiai Kiadó, 1981.) KŐHEGYI MIHÁLY MÓDSZER ÉS SZEMLÉLET SZINTÉZISE Gion Nándor: Latroknak is játszott Gion Nándor prózaírói tevékenységét kezdettől fogva nagy figyelemmel kíséri, s dicsérő, elismerő jelzőkkel látja el egyaránt a honi és a határainkon kívüli irodalomkritika. Nemcsak a vajdasági magyar irodalom fejlődésében nyitott új korszakot, hanem az egyetemes magyar irodalomnak jelentős tényezője; alkotói világa szülőfaluja, Szenttamás színhelyén is európai léptékű. Ezt az általános érvényűséget jelzi a Magvető Könyvkiadó törekvése, mikor a Latroknak is játszott című könyvét az 1976-os újvidéki kiadás után 1982-ben Magyarországon is megjelentette. A vajdasági nemzetiségek, elsősorban a magyarság huszadik századi sorsát megörökítő trilógia első két egysége (a fenti összefogó cím alatt a Virágos Katona és a Rózsaméz) az addigi „ítéletek” szerint jelentős értéket képvisel. Úgy véljük, hogy Gion sikere egyrészt elbeszélő módszerében, másrészt a módszer által érvényre jutó szemléletben, illetve e kettő összhangjában keresendő. Gion narrátora csupán tényeket sorol, mikor, hol, kivel és mi történt. Nem fűz megjegyzéseket az elbeszélthez, nem meditál, nem filozofál, nem mond véleményt. „Csupán” bemutat. Az értékeket, melyekből a regény üzenete, közlendője felépül, a tények mögé rejti. Módszerének sajátossága, hogy túllép a hagyományos realista ábrázolásmódon, műve mégsem válik parabolává. A történet, az események sokasága, az egyes szereplők tulajdonságai a már a XIX. századi nagyregény kialakította regényolvasási konvenciók alapján értelmezési lehetőségeket kínál. Mindemellett szembeötlő metaforikus gazdagsága. A citeraszó, a rózsaméz, a Virágos Katona és a többi metafora szemantikai elemzése a regény egészét átfogó metaforikus szerkezet létezését bizonyítja. A metaforákkal új, nem konvencionális jelentéseket hoz létre. Azonban önmagában sem a metaforika, sem a történet nem képes a regény alapvető mozgatójává válni, a kettő egymásra épülése teremti meg Gion sajátos módszerét. A regény cselekményére jellemző, hogy több történet halad egymás mellett, a regény novellák sorozatának is tekinthető. A szöveg egységének, koherenciájának biztosítása figyelmet érdemel. A Virágos Katonában, ahol a cselekmény világosan kitapintható, a hagyományos epikus építkezés és a metaforák játszanak szerepet. Viszont a Rózsamézben, ahol a cselekmény szaggatottá, tördeltté válik, ahol a jellemfejlődés helyére a társadalmi körkép kerül, a történet egybefogó ereje csökken, a metaforák mellett a szintaktikai ismétlődések tartják össze a mű szövegét. Az egységteremtő szándék a cselekmény szintjén 91
