Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - MŰHELY - Bosnyák Sándor: Modernség - értékőrzés (Beszélgetés Tornai József költővel)
BOSNYÁK SÁNDOR MODERNSÉG - ÉRTÉKŐRZÉS — Beszélgetés Tornai József költővel— (Tornai József annak a költőnemzedéknek kiemelkedő képviselője, amely Nagy Lászlóval az élen a háború utáni falusi-paraszti környezetből emelkedett ki. A szülőföldhöz, a felnevelő közösséghez való hűség és az egyetemesség igénye, a mitikus szemlélet és a logikai következetesség, az egyszerűség és az egyszerű szavakat felragyogtató hevület együtt és egyszerre jellemzi. A Naptánc című kötete óta olyan elementáris erjű, a tudat mélyebb rétegeit is megérintő nyelven beszél, mint falusi ráolvasó asszonyaink, vagy távoli szigetek varázsló papjai. A Kortárs szerkesztőségének Dunára néző szobájában beszélgetünk. A falon Michelangelo ,,Dávid"-jónak nagyméretű fényképe, az asztalon díszítés nélküli tejesköcsög. A grand art és a népművészet, a két pólus, amely között Tornai József költészete is feszül.) A magyar költészetben Petőfi volt az első, aki az irodalmi népiség gondolatát a nép társadalmi, politikai, közéleti helyének kijelölésével fogalmazta meg. „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék“. Programja egyszerre irodalmi és politikai, amelynek lángja és tüze napjainkig ér. Petőfi programjából mi az, amit ma is aktuálisnak érez? Egyszer Veszprémben tartottam előadást, abban azt igyekeztem tudatossá tenni, hogyan hatott Petőfi gondolkodásomra, sőt magatartásomra. Ezekből az önvizsgálatokból tűnt ki, hogy Petőfi a lázadót és a demokratát nevelte föl bennem. Magam sem tudtam róla, de az biztos, hogy akár családi, munkahelyi összeütközésekben, vagy politikai fölfogásomban tetten érhetőek. Ezért ez a tétel: „Ha a nép uralkodni fog az irodalomban, akkor hatalomra juthat a politikában is”, számtalan Petőfi-vers indulatával aláhúzva, időszerű az én magatartásomban is. Ilyesmi Petőfi nélkül semmiképpen sem alakult volna ki bennem. Petőfit, mint indítót okvetlen példának tartom, de időközben kiderült, hogy Petőfi inkább a fölszínibb, ma úgy mondjuk, realistább népköltészetet ismerte, pedig a népköltészetnek mélyebb rétegei is vannak. Bartók és Kodály a XX. században fog hozzá a magyar népzene ősi múltjának föltérképezéséhez; Petőfi és Arany a XIX. században teszi ezt az irodalomban. Bartók és Kodály népzenei kutatásaiból kitűnt, hogy a magyar népköltészetnek és népzenének ősibb keleti gyökerei vannak; egészen a kínai nagy falig, Japánig nyúló gyökerei, amiről Petőfinek vagy Aranynak tudomása sem lehetett. Ha Arany ismerte volna a Buda halála írásakor Reguly vogul gyűjtéseit, amelyek akkor már az Akadémián voltak, valószínű, hogy az egyébként csodálatos Buda halálát másként írja meg, és másként gondolkodik a magyar eposzról. A realizmust, amit Petőfi megvalósított, pl. az Alföldről szóló verseket elsősorban világirodalomnak tartom, a világirodalom legnagyobb remekművei közé sorolom. Ezt a fajta realizmust, az apró dolgok nagyon érzékletes, nagyon vizionárius láttatását jellegzetesen magyarnak is érzem. Petőfi ezekben a versekben is, nemcsak a forradalmi, vagy az érzelmi költeményeiben példamutatót alkotott; ami azért érdekes, mert azt gondolhatnánk, hogy Petőfi romantikus alkat, (a Shelley-példa alapján) és lám kiderül, hogy az, ami az olyanfajta romantikus költőnek, mint Shelley, nem sikerülhetett, az ő műveiben az ábrázoló realizmus objektivitásával teremtődik meg. Az idő ezeket nem kezdheti ki. Állnak a lábukon, nem is beszélve arról, hogy ezekben aztán megjelenik a népélet. A Téli estékben meg a többi versben a népéletnek olyan költői 78
