Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - KIRGIZ KÖLTŐK VERSEI - Bajdilda Szárnogojev: Hegyi szállás

KIRGIZ KÖLTŐK VERSEI

BAJDILDA SZÁRNOGOJEV HEGYI SZÁLLÁS

Szülőföldem, csak te jársz az eszemben. Évek óta nem ragyogtál szememben.

Forró vágyam feléd vonzott naponta,

Óh, Szárnogoj szép szállása, megjöttem.

Bérceidet hó üti és gyors eső,

Régi fényed kopottassá elverő.

Arcod szikár, akár édesapámé,

Mint az anyám kedves arca, megnyerő.

Magas hegyen sas vijjogott, felrepült,

Ha lecsapott, zsákmánya nem menekült. Sziklák fölött az egekben körözött,

Szegény apám hosszan nézni le-leült.

Veszélyek közt sasmadarunk elhullt már? Fiókáit nevelgetve most is száll?

Meghalt apám, nincs támasza, mint régen, A fészke is semmivé lett a sziklán?

Büszke sasunk néha odakiáltott,

Apám nézte, mint a legjobb barátot.

Nem féltettek semmi bajtól, mert a sas Ült a szirten és csak reám vigyázott.

Óh, Szárnogoj, nem vagyok én idegen,

Régi szállás, itt pihensz a szívemen. Lefestelek, elviszem a képedet.

Nem tűnhetsz el, mert te vagy a mindenem.

40