Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Bali: Brigitta: négySORoS (versek)
A mélybe merülök: el nehezít az alázat. Azt mondom: verseim, de nem magyarázat. A rím kicsússzon számon ridegen, — hentes kezéből hidegen a hal —, nincs, aki meghall, idegen. Kiért kiáltok, kihez beszélek, kinek dúdolom páros igémet, ha csupán élek s a lélek szűkölve remeg, mert félek: a költészet néhány beteg emberig ér el, s fájdalmat érlel. Állok a kútnál, szomjúhozom. Gondolkodom azon a látomáson, amelyből jósolhatok jobbat is, mert akkor él az ember, ha van is mit tenni értelemmel és bízón. Nem látok le, a kút sötét. Sem múlt, sem én, sem csillagok megtisztult fénye nem ragyog odalent, csak a csend. BAU BRIGITTA * mindahányon akik rothadunk a simaizomgyűrűzésű földben mindahányon akik bevalljuk magunk a kékajkú halálnak egyszer hátratekintünk hogy szemöldökünk nyomán felizzon kopár szerelmek hegygerince négySORoS testén bőszárú szél lötyög láza tüzétől ég tövig ma sarkon árul sülttököt esetleg holnap felkötik
