Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - MŰHELY - A kultúra és az emberség biztonsága (Bálint Sándor válaszol Csapody Miklós kérdéseire)
A KULTÚRA ÉS AZ EMBERSÉG BIZTONSÁGA BÁLINT SÁNDOR válaszol CSAPODY MIKLÓS kérdéseire* Bálint Sándor néprajztudós és művelődéstörténész 1904. augusztus 1-én, Szeged-Alsóvároson született, a Pálfy utca 12. számú házban. Tanulmányait szülővárosában végezte: 1914-ben került középiskolába, majd 1922-ben irakozott be az egyetem bölcsészettudományi karára, magyar—történelem szakos tanárnak. 1926-ban „Szilády Áron pályája” című doktori disszertációját védte meg, tanári oklevelet 1927-ben szerzett. 1930-ban került az egyetem néprajzi tanszékére gyakornoknak, majd 1934-től magántanár és ugyanekkor a tanárképző főiskola tanára lett. Könyvtári kutató, nevelő és szaktanár az egyetemi tanszéken harminc évig; tanár- és kutatónemzedékeket indított pályára. Kutatásainak középpontjában a szegedi Alsóváros archaikus népélete, a szegedi nagytáj folklórja, művészet- és kultúrtörténete, népnyelve állott, valamint a népi vallásosság, népművészet és szellemi hagyomány: a szakrális néprajz, amely tudományágnak legnagyobb magyar népművelője, Európa-szerte ismert szakembere volt. 1965-ben vonult nyugalomba. Életének utolsó tizenöt esztendeje életműve rendszerező, szintetizáló szakaszának tekinthető. Az életművet befejezhetetlenné tevő tragikus baleset Budapesten érte 1980. május 2-án, ahol május 10-én halt meg. Koporsóját abban az Alsóváros-i templomban ravatalozták föl, amelynek éppen monográfiáját írta. Innen temették a Bálint család sírhelyére május 20-án. Fél évszázadon át gyarapodó műve, amelyben több tudományág alapvető munkái sorakoznak, századunk magyar néprajztudományának egyik legnagyobb, folytatandó fejezete, cselekvő és áldozatos embersége pedig szem előtt tartandó példa. Legfontosabb művei: Irodalomtörténeti tanulmányok, Szeged, 1935.; Népünk ünnepei, Bp. 1938; Egy magyar szentember, Bp. 1942; Az esztendő néprajza, Bp. 1942.; Boldogasszony vendégségben, Bp. 1944. Szegedi Szótár, Bp. 1957; Szeged városa, Bp. 1959; A szegedi paprika, Bp. 1962; A szegedi nép, Bp. 1968; „Szegedi példabeszédek és jeles mondások, Bp. 1972. Karácsony, húsvét, pünkösd, Bp. 1973., II. kiadás 1976; Tombácz János meséi, Bp. 1975; A szögedi nemzet I—II. Szeged, 1976—77; Ünnepi Kalendárium I—II. Bp. 1977. — Bibliográfia: Péter László: Bálint Sándor munkássága. Szeged, 1974. Bálint Sándorral 1974 szeptemberében kerültem kapcsolatba, majd szegedi egyetemi éveim során afféle segítőként, főként kéziratainak technikai rendbetételében, rendezésében és egyéb ügyeinek intézésében voltam segítségére. Kapcsolatunk nem volt szakmai jellegű, sokkal inkább magántermészetű. Egész emberi teljessége érdekelt s vonzott. Amikor egy rövidebb interjúval 75. születésnapjának megünneplésére gondoltam, akkor vetődött fel az elképzelés, hogy mivel saját életének összegzését, visszaemlékezéseinek a megírását befejezendő kötetei mellett sokadrangúnak ítélte —, magnós beszélgetéssorozatban kerítenénk sort annak a rögzítésére, amit személyiségének alakulása és a kor története szempontjából fontosnak tart. Tervem az volt, hogy a családi gyökerektől kezdve — élete egyes szakaszain át emberi és szellemi kapcsolatainak, vonzalmainak és az őt ért hatásoknak az áttekintésén keresztül — szakmai érdeklődésének köreivel zárulóan egy, a lehetőség szerint teljes, árnyalt portrét rajzolnék róla. Ezek a „Beszélgetések Bálint Sándorral” című könyvvé álltak volna össze. Tragikus halála ezt megakadályozta. Az alábbi interjú nyersanyagként készült ahhoz a beszélgetéshez, amely 1979. augusztus 1-én jelent meg a Magyar Hírlapban Kultúra és emberség címmel, és amelyet 1979. júliusában vettem fel Bálint Sándor szege* Az interjú 1979 júliusában készült. 60
