Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Lükő Gábor: A Medvecsillag mítosza (a szerző illusztrációival)
rica. Jena 1924. 81 és 377. I.), de ezt a szarvast nem azonosítják a Göncöl csillagképpel. Ebből arra következtethetünk, hogy Szibériában később kapcsolták össze a mítosszal. Erre vall az is, hogy a szarvast itt a hét csillag közül csak négy képviseli (nálunk ezek a szekér kerekei), a másik három csillag a vadászokat jelöli. A medvét a görögöknél is vadász fenyegeti, a Medvecsillag mítoszában. Egyik változat szerint Artemisz akarja megölni a medvévé változtatott szépséges Kallisztó tündért, mert engedett Zeüsz csábításának, másik változat szerint viszont a fia, Árkász akarja lelőni, nem ismerve fel anyját a medve képében. Zeüsz, hogy megmentse szeretőjét, annak fiát is medvévé változtatta. Ő a „Kismedve” csillagkép, anyja a „Nagymedve” (lásd Peez i. m. I. k. 355.). Az obiugoroknál, mint láttuk, leendő veje öli meg a medvét, mert az általa szült Mósznőt ő veszi feleségül. De Mósznő törvénytelen szerelmi viszonya bátyjával és halállal bűnhődése is a görög mítoszokra emlékeztet. Minden szálát kibogozni bajos volna ezeknek a távoli összefüggéseknek, de az bizonyosnak látszik, hogy a csillagkép eredeti neve egész Euráziában „Medve” volt. A „Szarvas” neve és mítosza újabban szorította ki a „Medvé”-ét, s az csak régi hazájának perifériáin (= eldugott zugaiban) maradhatott emlékezetben: a Balkánon és Észak-Ameri- kában. Ismeretes, hogy az európai népek nem ősi soron jutottak a „Nagymedve” csillagnévhez, hanem az ógörög hagyományból merítettek a latin irodalmi nyelv közvetítésével. Ezért nem ismerik a medvecsillag mítoszait sem. Bár ennek az újabb társadalmi változások sem kedveztek. — Nálunk, magyaroknál úgy látszik, először a „Szarvas”, azután a „Szekér” (különböző jelzőkkel) váltotta fel a csillagkép eredeti „Medve” nevét. — Ismerve a Medvecsillag társadalmi gyökerű mítoszait, nem csodálkozhatunk rajta, hogy a társadalom átalakulása folytán a csillagkép értelmezése és neve is megváltozott. A matriarchális őstársadalomban fogant medvekultusz nem sokáig maradhatott fenn a patriarchális rendszerben, s csak félreeső helyeken, pl. a görög Árkádiában és obiugor nyelvrokonainknál élt tovább az emléke. A Szarvascsillag mítoszának hőse, a vadász, férfi (ugor szóval: Hímfi), tehát már a patriarchális társadalom szülötte. A csillagkép nevének újabb változása nálunk a nemzetségi társadalom felbomlásával és a nyugatról betelepített társadalmi osztályok, lovagok és polgárok kiváltságos helyzetével hozható kapcsolatba. Német és francia nyelvterületen a kései középkorban Nagy-Károly szekerének nevezték az Ursa maiort. De a magyar Göncöl név német származtatása igen valószínűtlen, mert a csillagkép német nevében sehol sem szerepel a Kunz és a Künzel név. A magyar csillagnévben csak újabban kapcsolhatták össze a „szekér” nevével, mert sokszor e nélkül emlegetik. Alighanem a ruhafélét jelentő gönc és ennek (állati csont, meg nősténydisznó jelentésű) vastaghangú párjai: konc és koca vezetnek helyes nyomra. Ruhafélét jelentő szavaink nem egy esetben emsét jelentenek vékonyabb hangon: gúnya — gönye, gölye guba — gäbe, gebe. A disznó bőrét azonban sosem használtuk ruhának, valószínű tehát, hogy ezek a nevek eredetileg a medvére és a szarvasra vonatkoztak, és a bőrükből készült bundát jelentették másodlagosan. A csillagkép magyar Göncöl nevében tehát az ősi mítoszok emléke sejthető. Ilyen bonyolultnak látszik a költészet egyetlen témájának alakulása is, ha sokezer éves történetét összezsúfoljuk néhány papírlapra. Pedig a valóságban még ennél is sokkal változatosabb és bonyolultabb volt ez a történet. De ilyen nagy múltba visszatekintve csak néhány fényesebb csillag lehet az útmutatónk. Ilyennek bizonyult obiugor rokonaink költészete, mert lehetővé tette, hogy társadalmi funkciói közben figyelhessük meg évezredekkel ezelőtt élt elődeink költészetét. 30
