Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - MŰHELY - Gyurácz Ferenc: Veres Péter magyarságszemlélete

baj, hanem a közös cselekvés és a szuverén gondolkodás lehetőségei hiányoztak. Két, ekkor megjelent publicisztikai kötete—a szűk lehetőségeken belül — egyrészt a kultúra demokratizálásának elvi és gyakorlati kérdéseit vizsgálja, másrészt a lehetőségek tágításának igényét szólaltatja meg. „Szót érteni a néppel” — ez egyik cikkének címe, ekkori törekvéseinek mottója lehetne. A magyarságtudat „kényes” kérdéskörének direkt tárgyalására a politikától eltanácsolt és a „narodnyikság” gyanújával kísért Veres Péter nem látta alkalmasnak az időt.

Egymás után jelentek meg viszont regényei és elbeszéléskötetei. Irodalmunkban s talán a világirodalomban egyedülálló nagyregénye, A Balogh család története az „igazi magyarság”, a tiszántúli szegényparasztság XX. századi történetét dolgozza föl a fel- szabadulásig. A címben szereplő név a „balog” magyarság jelzője is, Veres Péter újabb adaléka a magyar karakter képéhez. Más műveiben — pl. a Rossz asszonyban — a kultúra, az életmód, a morál forradalmát sürgeti, a kollektivizmust ösztöneiben őrző magyar parasztság legjobb tulajdonságait mutatva fel példaként, s a szűk lehetőségek tágításának törekvése is megjelenik áttételes társadalomkritikában (Almáskert).

A társadalmi felépítmény demokratizálódásának a 60-as évek elején megindult folyamata egybeesett Veres Péter írói-gondolkodói fénykorával, elő is segítette azt. Ezt a társadalmi folyamatot Veres Péter írásaiban a „szót érteni a néppel” igényével sürgette és siettette, intézményes biztosítékokat kívánt a számára, mert a szocializmus, a nemzeti élet továbbfejlődése feltételének tartotta az őszinte kollektivizmust, „a hatékony, demokratikus közéletet a gazdálkodás és a nemzeti élet minden területén”. A „hegemónia demokratizálásá"-nak (Szilágyi A.) igénye szólalt meg benne, nem ellenzékieskedés. A 60-as években már Végre „birtokon belül” érezte magát, „gazdaként” nézett körül az országban, társadalmi „és” nemzeti szempont ekkor vált Valóban egységgé benne. Több gonddal, nagyobb felelősséggel is járt ez a hittel vállalt gazdai szerep, s Veres Péter szinte mindenre odafigyelt, mindenbe beleszólt, de semmit — még az irodalmat sem — csak önmagán belül mért meg, hanem azzal a mércével is, amit a nagy egész, a nemzet és az emberiség létkérdései szabtak meg. Eszmélkedése a legegyetemesebb kérdésekig is eljutott, de soha nem szakadt el a gyakorlattól, mert bölcsen tudta, hogy a partikuláris egyénnek a saját élete kis kérdései a legfontosabbak, s ezt a tényt nem minősíthetjük pozitívan vagy negatívan, de mindenképpen meg kell vizsgálnunk, a mélyére kell néznünk, s a tudás racionális és a kollektivista világnézet érzelmi erejével a lehetőség szerint megértenünk és átéreznünk a tenyészet szintjén élő, vagy csak egyszerűen „léthez-tapadt” embertömegek életét, hogy megtalálhassuk a történelmi „evidenciákat”. Hogy jelen legyünk a történelemben. S hogy egyengethessük, hogy segítsük egyengetni az emberek útját a vegetatív léttől a tudatos létig. Mindannyiunk: az emberiség, de mert ez még csak absztrakció: a nemzet érdekében.

Az utolsó évtizedben gondolkodásának két sarkalatos pontja: a „népben, nemzetben gondolkozni és érezni” etikai — mert gyakorlati! — követelménye és a társadalomélettani szemlélet. Az alapvető cél, a nemzeti önfenntartás, megmaradás mellé a továbbfejlődés reménye is csatlakozik, a nemzetkarakterológia egy általános antropológia része lesz, a mi a magyar-kérdést kiegészíti a micsoda az ember mint egyén, és mint közösség, mint szocio-biológiai egység? kérdése. A faji problematika átalakul, s az ember természeti, biológiai voltát, az emberi közösségek tenyészeti összetevőjét a társadalomélettan próbálja értelmezni. A nemzeti lét fenyegetettségének érzése nem szűnik meg, de a szorongás oldódik, mert a határokon belüli aggasztó társadalmi jelenségek — az életmód, a kultúra, az erkölcs, a társadalmi mobilitás kérdései — racionalizálhatok és az adott társadalmi alapokon megoldhatók.

A társadalomélettani írásokban (pl. a Történelmi jelenlét egyes tanulmányai vagy a Szülőhazám, „Hortobágy mellyéke" és a Bölcs és balgatag őseink) a szociológiai és társa68