Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - MŰHELY - T. Bíró Zoltán: Magyar művelődés, magyar társadalom (Veres Péter nézetei a népi-nemzeti kultúra kérdéseiről)
dolgai sem látszottak egykönnyen tisztázhatóknak, s mint tudjuk, sokkal több társadalmi konfliktus született körülöttük, mint ahogyan azt a legtöbben várták volna. Veres Péter tudta, mi a tét. Még 1937-ben írta: „Igazi társadalmi, de egyben igazi nemzeti szempontból tehát ... a szegényparasztság . . . gondolkodási kultúrája az igazi érték, mert ez egy új társadalmi rendszerben hatalmas építő erővé válik.”2* Azt várta tehát az új társadalmi rendszertől: építsen erre a gondolkodási kultúrára, mobilizálja azt a közösség érdekében, mozdítsa ki nyugalmi helyzetéből, s fejlessze tovább. Mindenekelőtt erre alapozva épülhet az új társadalom is és a magyarság is. Gyakorlatias gondolkodású ember lévén, a kultúrában is a megtartó erőt és a közösségi önépítkezésre való alkalmasságot kereste. Építés, munka és művelődés így kapcsolódtak egybe gondolkodásában. 1945-tel új helyzet állt elő, s megszületett az új helyzettel a régen várt lehetőség is a magyar művelődés újjászervezésére. Ezzel a helyzettel és ezzel a lehetőséggel azonban új kérdések születtek, újfajta nehézségek támadtak, s gyakran a régiek is újfent felbukkantak. Az új lehetőségek és a nagy lendület igézetében a népi írók valamennyien komolyan vették a kínálkozó feladatot, s nekiláttak, hogy kidolgozzák az új kulturális élet vezérgondolatait és cselekvési tervét. Cikkek, tanulmányok, tervezetek születtek tolláik nyomán az oktatás, a köz- művelődés, az új művelődéspolitika érdekében. Ott munkálkodott Veres Péter is a kulturális egyenlőségért a többiek között, az élvonalban. Egy régen megkezdett harc folytatása és kiteljesítése volt ez a kulturális monopólium megszüntetéséért, a „két kultúra” felszámolásáért. A koalíciós időszakot minden téren az alkotás, az újjáépítés feszültsége és a hatalomért vívott politikai harc élessége jellemezte. Pezsdülés volt ez mindenképpen, dinamikus, cselekvő élet, egy új magyar kulturális kiteljesedés reményével. A fordulat éve után, az ötvenes évek politikája és kulturális politikája ezeket a reménységeket jócskán megnyirbálta, cselekvési lehetőséget szinte nem hagyott, de a szocializmus lehetősége továbbra is lehetőség maradt. Éppen ez az ellentmondás késztette szakadatlan küzdelemre Veres Pétert. A társadalmi rend belső természetéből következő nagy kulturális lehetőségek és a végzetesen torzuló politika természetéből adódó, egyre súlyosbodó kulturális nyomorúság ellentmondása. Kulturális ügyek és politikai harc tehát ismét össze kellett hogy fonódjanak a Veres Péter-i munkálkodásban, az írásokban éppúgy, mint a közcselekvésben, természetesen tele taktikai elemekkel az állandó személyes és közösségi fenyegetettség, a klikk-diktatúra körülményei között. Ha azt akarta, hogy egyáltalán szóhoz juthasson fontos közösségi ügyekben, harcmodorát úgy kellett kialakítania, hogy az a lojalitás látszatát is magán hordja, de értsen is belőle, akinek értenie kell. Márpedig Veres Péter szólni akart e nyomasztó korszakban is, mert nem magángondokban, hanem közügyekben Volt m ondanivalója. Közművelődés, népkultúra és szocializmus A kulturális monopólium felszámolásáért tett gazdasági és politikai erőfeszítéseket igen jól ismerte Veres Péter és értékelte. Tudta, mit jelentenek a tanügyben, a könyvtárügyben, a népművelésben végbevitt változtatások. Csakhogy tisztában volt azzal is, hogy a különböző intézmények és eszközök által közvetített kulturális tartalmak milyensége, a kultúra minősége alapkérdése a kultúra demokratizálásának. Tudta, hogy nem elég az intézményeket megnyitni a tömegek előtt, ha közben számtalan csatornán csak silányságot vagy olykor a nép számára teljesen idegen, az ő Valóságához semmiben sem kapcsolódó kultúrát tálalunk elé. Mind a kultúra valóságos demokratizmusa, mind népi-nemzeti jellege háttérbe szorul ily módon, s amit felépítünk az egyik kezünkkel, azt leromboljuk a másikkal. Azt is látta jól, hogy ez természetesen most 50
