Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - MŰHELY - T. Bíró Zoltán: Magyar művelődés, magyar társadalom (Veres Péter nézetei a népi-nemzeti kultúra kérdéseiről)
MŰHELY T. BÍRÓ ZOLTÁN MAGYAR MŰVELŐDÉS, MAGYAR TÁRSADALOM (Veres Péter nézetei a népi-nemzeti kultúra kérdéseiről) I. Veres Péter belső gondolati építkezését, gondolatrendszerének alakulását vizsgálva hamar észre kell vennünk, hogy fejlett politikai érzéke jól eligazította őt a forradalmitársadalomformáló cselekvés talán legnehezebb terepén is, a szellemi élet és a kulturális harc mindennapos csataterein. Egyik legfontosabb felismerése: a társadalom lényegi meghatározói szívesen fészkelnek a kulturális élet, a közművelődés szöveteiben, s ott gyakran könnyebben tettenérhetők, mint az emberi-társadalmi megnyilvánulások más területein. Ebből a felismerésből következik aztán, hogy Veres Péter szemében az irodalom, a művészet, a közművelődés, a köznevelés állapota a társadalmi-politikai élet fontos szimptomatikus megjelenési formái lettek. Kultúráról, köz- művelődésről nemcsak azért szól hát oly gyakran, mert magyar íróként ezt erkölcsi kötelességének tekintette, hanem azért is, mert az itt felszínre hozott igazságokkal a politikai harc egyik legjobb fegyverét tudhatta magáénak. A nép, a nemzet ügyéért emel szót közvetlenül akkor is, amikor a művelődés állásáról ír, tudván, hogy egy nép tudati állapota, műveltségi szintje, erkölcsi-esztétikai igényessége, s ezzel összefüggésben önbecsülése, annak a népnek az egészségét, életrevalóságát, a jövőre való felkészültségét is jelzi. A magyar politikai élet és a társadalmi szerkezet elmaradottságáról, a demokrácia elemi hiányáról szól, amikor a „két kultúra” hazai jelenvalóságát, kövületeinek mozdíthatatlanságát és magyar drasztikumát teszi szóvá, a politika felelősségét hangoztatva a magyar vidék kulturális elhagyatottságáért. A két kultúra Magyarországon Az Alföld parasztságában írja Veres Péter 1936-ban: „...a népi kultúra és felső kultúra sehol sem szakad olyan igazán széjjel, mint a magyaroknál.” Az akkori Magyar- ország paraszti élete a figyelmes és tudatosuló írói elmében úgy bomlik ki egyre teljesebben, hogy a nemzeti kultúra hazai kettészakítottságának gazdag és egyben szomorú példatárát adja. Veres Péter lehetett— még a népi írói táboron belül is—a leginkább hivatott arra, hogy ezen a terepen vizsgálódjék, hiszen belülről ismerte, s élte meg a „lenti” adottságokat, a népi kultúra jellegét és állapotát, s ugyanakkor ismerte, értette a magas kultúrát, a nemzet egészétől elszakított, előle kisajátított nemzeti kultúrát, amely lehetett európai színvonalú, lehetett történetileg nagy nemzeti érték, de nem válhatott azzá szociológiai értelemben az adott társadalmi viszonyok között. A „két kultúra” megjelölés azonban csupán egyszerűsített jelölése a valóságos helyzetnek. Az író szerint, visszamenve az időben, létezett itt egy népi mélykultúra és egy latinos magas nemzeti kultúra. Ez a helyzet azonban a XIX. és a 40
