Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Zám Tibor: Mennyi baj van magunkkal
ZÁM TIBOR MENNYI BAJ VAN MAGUNKKAL Régóta foglalkozom egy olyan szociográfia megírásának gondolatával, amely időszerű szexuál-pedagógiai tennivalók irányába mutatna. Első, tíz év előtti kísérletem — amelyet egy kis falu fiataljainak körében akartam elvégezni — a legteljesebb kudarccal végződött: az interjúkon és magánbeszélgetéseken alapuló közvéleménykutatás közhelyeket hozott a felszínre, és sehova sem futott ki. Utólag jöttem csak rá, hogy az „én kérdezek, ön pedig válaszol” módszere a szexualitás tárgykörében való tájékozódásra abban a közegben alkalmatlan; ti. a küszöb — amelyen túl a lényeg kezdődnék, nem léphető át: a beszélgető partner emberi méltóságának megsértését a kérdező ízlése tiltja. A nemi élet vetületeinek szociográfikus megközelítése és valóságos problémáinak feltárása azonban több okból is időszerű. Először az utóbbi húsz évben történt szexuális „forradalom” miatt, amely oldottabbá, ugyanakkor talányosabbá is tette a nemek viszonyát. Másodszor: e viszonyról való gondolkodás rendkívül sokféle. A „bátrabb” tv-filmekre vagy rádióriportokra való reagálások a vélemények megoszlását és szóródását hozzák felszínre. A megnyilatkozások változatossága és indulati töltése azt a következtetést is megengedi, hogy a társadalom tagjai nemcsak egymással, hanem az egészségügyi kormányzattal is szemben állanak a nemek viszonyát, illetve a nemi élet kérdéseinek megítélését illetően. Harmadszor: a szexualitás hogyanjai és miértjei megértése iránt soha nem volt olyan nagy az érdeklődés, mint napjainkban. Ezzel függ össze, hogy mindkét nembeli ember szexualitása változik: a serdüléstől a megöregedésig, a kezdéstől a befejezésig több szakaszra oszlik. Végül: a nemi élet egyénre jutó gondjai, kérdései a felnövekvő nemzedékekben állandóan újratermelődnek; ezekre a szexuál-pedagógia nem mindig válaszolhat úgy, mint húsz, tizenöt vagy tíz évvel ezelőtt. Bonyolítja a dolgot, hogy a nemiségben történt „forradalom” ellenére, annak ellenére, hogy a szexus kiszabadult az élet rejtelmes, sejtelmes, sőt szégyellni való terrénumából, sohasem egyszerűsödik le egészségügyi kérdéssé; azonban maisága mégis az egészségügyi oldalán feltárulkozó betegségek, vagy inkább zavarok és jelenségek felől látható a legszélesebben. Az alábbi szociográfia a testi és a lelki higénia oldaláról közelítve próbál érvényeset mondani a nemiségről. Ehhez forrásul legelsőbben a Magyar Vöröskereszt havi folyóirata, a Családi Lap szolgál, amelyben minden bizonnyal a legérdekesebb és legolvasottabb „Az orvos válaszol” rovat. A kérdező személyét a jelige elrejti, de a válaszban benne van a kérdés, felismerhető a kérdező neme és gyakran az életkora is. E támaszkodási pontok köré az utóbbi három (nem teljes) évfolyamának példányaiból 760 válasz rendeződik. A kérdések és válaszok osztályozása, értelmezése előtt hadd jegyezzem meg, hogy a társadalom minden rétegében nem kevesen hajlamosak bagatellizálni valamilyen okból a szexus köré fonódó emberi gondokat. „Az orvos válaszol” rovat azonban mindig megcáfolja a lekicsinyítést. Idézem az utoljára átnézett lappéldány (1979./II.) adatait: 38 válaszból 16 közvetlenül, 13 közvetve szexuális vonatkozású, és csupán 9 válasz nem hozható összefüggésbe a nemiséggel; 27 nő, 3 férfi fordul névtelenül az orvoshoz. A kérdező nemi hovatartozása 8 esetben bizonytalan. Ezek az arányok a nagy cenzusra is érvényesek. A gazdagnak éppen nem mondható magyar szexuálszociológiai irodalomból Heleszta Sándor—Rudas János „Munkásfiatalok és egyetemisták szexuális magatartása” című 63
