Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Egy legenda színhelyén

helyette, a nevében cselekszik... Gelencén, háromszéki szülőföldemen a népi emlékezetből ihletődhetett az a négy művész, aki századokkal a kerlési csata után a római katolikus templom csodálatos freskóit festette: alól mozzanatokat ábrázolt Krisztus életéből, fölötte a László-legenda epizódjait, a herceg viadalát a lányrablóval, a kun harcos lefejezését. Bizonyságként, hogy Cserhalom belekerült a székelység történelmi tudatába is. Székelyderzsen László fújtató paripán vágtat az elrabolt lánnyal menekülő kun vitéz után. Mintha népballada elevenednék fel... Bibarcfalva, Sepsibesenyő, Kilyén, Bögöz, Homorodszentmárton László-freskói.. . Oltárkép Moldvában, László mintha nem is király volna, hanem egy küzdelemre termett csángó-magyar legény ... Derzsen évszámot is rögzítettek: a három jelenetet 1419-ben festették. Másutt csak a századot sejtjük, tudjuk kikövetkeztetni. Legrészletesebben újólag a román Vasile Dragut műtörténész tanulmányozta a László-freskókat, írta le őket, és helyezte be a gótika erdélyi történetébe. Magyar műtörténészek közül László Gyula gyűjti az adatokat egy jövendő munkájához a Szent László-faliképekről. Az adatok sora pedig végtelen, és mind egybecseng: a népi igazságérzet megkereste magának a múlt emlékei közül Lászlót és felejthetetlen hősévé avatta . . .

A romantika költője pedig a múlt század elején azért nyúlt a népi forrásokból és írott krónikákból egyképpen táplálkozó történelmi emlékhez, mert jót sejtette meg a nemzeti önérzet ébredésekor, hogy az örökös vereségtudat lassan szétmarja a jövő reménységét. Vörösmarty múltba néző tekintete Mohács óta csak bukott csatákat látott, jóval Mohács előttre pillantott hát, hol nép és király igazság és történelem lehetett még. Mindjárt a Zalán futása után, ugyanabban az 1825-ös esztendőben megírta az elbeszélő költeményét Cserhalcmról. Nélküle aligha jutna eszünkbe Kerlés dombja, nem gyújtaná fel képzeletünket a szó: Cserhalom: . . . Jelentéktelen magaslat a Mezőség peremén, ahol már közelinek tűnnek az igazi hegyek. A képzeletet hamarább megkísértik a domb aljában a sziklaüregek, a maguk borzongató titkaival, mint a tetőn a sivár kukoricás. Csak aki tudja, hogy mit is keressen itt, az talál rá az elzúgott történelemre.

Az pedig Vörösmartyval érkezik, és vele távozik innen ...