Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Szemelvények a tibeti népköltészetből (Keresztes Ágnes műfordításai; közreadja: Sári László)
Én szép pásztorlánykám, miért hull a könnyed? En víg pásztorlánykám, miért hull a könnyed? Tán ősz járt a réten, nincs se fű, se víz már? Tán gonosz farkas jött, báránykád megenni? Tán kegyetlen rablók, téged elragadni? A tibeti föld jó, Kincse mérhetetlen. Föld alatt az érc sok, föld felett a nyáj sok. Hazám, a Gnam-mcho vidéke fehér sóbányákkal kincses. Kék tava, akár a kék ég, fehér felhőnyáj a sója. IV. Fenn a síkon fürgébb a szamár a lónál; tüzes vessző űzi, ha nem elég fürge. Fenn a síkon fürgébb a szamár a lónál; ég a seb a hátán, ha nem elég fürge. Fenn a síkon fürgébb a kis pap a lónál; fölfortyan a mester, ha nem elég fürge. Megyek! Magas hegyek szarvasát kell megölnöm! Föld kegyetlen ura, ha haragszol, haragudj csak Megyek! A nagy vizek nagy halát kell kifognom! Víz gonosz istene, ha haragszol, haragudj csak! • Aranyhal énekel a tenger fenekén: ,,Ragyogó pikkelyem dehogy dicsérem én! Hálótól, horogtól szeretnék nem félni.. Aranymadár dalol csillámló víz színén: „Arany tollaimat dehogy dicsérem én! A befagyó víztől szeretnék nem félni.. Lótuszvirág dalol a tó virággyepén: „Kivirágzásomat dehogy dicsérem én! Őszi fagytól, dértől szeretnék nem félni,..” Paripa énekel a puszta közepén: „Könnyű járásomat dehogy dicsérem én! A fehér ostortól szeretnék nem félni.. 90
