Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Körmendi Lajos - Baksán Mária - Iluh István: Tatár népköltészet (műfordítások)
Nem ír már a kedvesem, Más után jár, elhagyott. Szőke legény kell neki, Azután vágyakozott. Fényes volt az én életem. Úgy ragyogott, akár a len. Elek mostan, mint a kígyó, Kit tűzbe löktek hirtelen. KÖRMENDI LAJOS fordításai AZ UDVARON PÁROS FENYŐ Feljött a Hold nagy fényesen, Tüzet rakott a kedvesem. Tüzet rakott, hátam mosta, Fejét párnámra hajtotta. * Holdnál fényesebb csillagom, Vízben is fekete hódom. Éjjel arcod nem láthatom, Nappal mutasd meg galambom. * Az udvaron páros fenyő. Ott áll lovam mind a kettő, beszéljenek, mind hadd mondják. Csak te tudd mért járok hozzád. Jaj de fekete a szemed, Mégis szomorú a szíved. Kísérnélek, jaj de félek, Áldjon meg az isten téged. * Ragyog a Hold sugarasan, Hidat ver a víz színén. Hogy elmentem, minden napból Egy esztendő kitelnék. * Üt az óra csilingelve Mert eljött a délidő. Nem is voltál ha elhagytál Soha igaz szerető. * Udvaromat, mint a nyárfát Sárga levél borítja. Messze tőled a szívemet Nagy bánat szomorítja HOGYHA TUDNÁD... Hogyha tudnád messziségből Percről-percre úgy várlak. Két szememből sebes patak Te utánad megárad. Hogyha tudnád messzi kerül Minden éjjel az álom. Fényes Napnak nyugovását Te miattad sajnálom. Mert ha tudnád, hogy miattad Sír a gyertya fejemnél. Mindig vártan mint a madár Udvaromba repülnél. BAKSÁN MÁRIA fordításai 75
