Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Hagyománykutatás és népismeret (Dr. Kós Károly valóságos válaszai Bárth János képzeletbeli kérdéseire)
HAGYOMÁNYKUTATÁS ÉS NÉPISMERET DR. KÓS KÁROLY valósígos válaszai BÁRTH JÁNOS képzeletbeli kérdéseire A Kolozsváron élő Dr. Kós Károly néprajzkutatóval soha nem készítettem szabályos interjút. Ha nagy ritkán Erdélybe vetődtem és meglátogattam, leginkább szakmai kérdésekről beszélgettünk. No meg arról, amiről ritkán találkozó ismerősök között ilyenkor szokás. Előfordult, hogy beszélgetés közben szalonnát eszegettünk és jófajta erdélyi pálinkát kortyolgattunk. Lévén negyedszázaddal fiatalabb és a pályán még alighogy produkált etnográfus, mindig nagy megtiszteltetésnek éreztem e baráti beszélgetéseket. Már csak ezért is kár lett volna megrontani hangulatunkat holmi magnós vagy jegyzete- lős interjúzással, Itthon Kós Károly minden könyvét és fontosabb cikkét elolvastam. Tanulmányoztam a romániai magyar újságokban, folyóiratokban megjelent nyilatkozatait. Számontartot- tam, sőt magam is szaporítottam a műveiről szóló recenziókat, méltatásokat. Nem túl sűrűn, de mégis rendszeresen leveleztünk. Mivel tudta, hogy érdekel, leveleiben sokat írt életéről, pályájáról, munkájáról, tudományos terveiről és elképzeléseiről. Olvasmányaim és különösen a Kós Károly-levelek révén jutottam ahhoz a nyersanyaghoz, amelyből az alábbi képzeletbeli interjút elkészíthettem. Kérdéseimet néha utólag, a megtalált ,,válaszokhoz" idomítva öntöttem formába. A válaszok azonban mind Kós Károly megfogalmazásai. Nagy többségüket leveleiből kölcsönöztem. Ha az évtizedek végén díjakat osztanának az elmúlt tíz évben legtöbb tanulmányt közreadó néprajzkutatóknak, 1980-ban az egyetemes magyar néprajztudomány legjelesebb pálmáját bizonyára a Romániában élő Dr. Kós Károly, az Erdélyi Néprajzi Múzeum nemrég nyugalmazott osztályvezetője kapta volna meg. Számos folyóiratcikk mellett 10 nagy jelentőségű néprajzi könyvet írt, szerkesztett és bocsátott útjára az 1970-es években. ,,A VARGYASI FESTETT BÚTOR" nyitotta a sort 1972-ben, amelyet a Dácia Kiadó közvetített az olvasókhoz. Ugyanebben az évben kezdte közölni a Kriterion Kiadó egy hatalmas néprajzi tanulmány-trilógia köteteit (NÉPÉLET ÉS NÉPHAGYOMÁNY 1972, TÁJAK, FALVAK, HAGYOMÁNYOK 1976, ESZKÖZ, MUNKA, NÉPHAGYOMÁNY 1979.) Szentimrei Judittal és Nagy Jenővel együtt írta az erdélyi magyar lakta tájak népművészetének könyvsorozatát (KÁNONI SZÉKELY NÉPMŰVÉSZET 1972, SZILÁGYSÁGI MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 1974, KIS-KÜKÜLLŐ VIDÉKI MAGYAR NÉPMŰVÉSZET 1978.) Megindította és szerkesztette az erdélyi néprajzi gyűjtők számára fórumot adó ,,NÉPISMERETI DOLGOZATOK”-at, amelynek eddig három kötete jelent meg 1976-ban, 1978-ban és 1980-ban. — A Kós Károly név jól ismert az építészet és az irodalom magyarországi barátai körében. Az Ön édesapja az író és építész Kós Károly (1883—1977)|sokat tett e szépen alliteráló név híréért. Századunk első felében irodalomtörténeti hellyé vált a kalotaszegi Sztána, különösen a hegyoldalra épített „Varjúvár”. Hogyan emlékszik édesapja sztánai házára és a benne töltött évekre? 57
