Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Bari Károly: Cigány népköltészet (műfordítások)
király kertjébe letette. Fagyos király sétálgatott, virágokkal társalkodóit, kicsi fiú elébe állt, éles kardját kirántotta, lángot okádott a táltos. Megölték a gonosz királyt, véres csontjait szétszórták, véres csontjait szétszórták. HOL ALSZUNK MEG, EMBER? Hol alszunk meg, ember, hol alszunk az éjjel? Majd megalszunk, asszony, ahol az éj ránk lel. Majd megalszunk, asszony, a zöldellő réten, ahol harmattal költ bennünket a hajnal. Elaltat a bánat, betakar az álom, fekete nap után fekete az álom. Hajnalok hajnalán verjen meg a harmat, kedve szerint verjen meg téged az isten! Verjen meg az isten, ahogy meg tud verni, tömlöcajtó mögé te fogsz engem tenni! Ébredj föl, te asszony, ébredj föl, ne szundíts, két fekete szemed alvással ne csúfítsd! Nem alszom, nem alszom, fölébredtem régen, két hófehér lúddal álmodtam az éjjel. Fogd a szekér elé a két pej csikódat, szökjünk meg a bajtól egy nagy hosszú úttal. Hajtsál, ember, hajtsál, rád virrad a hajnal, fekete arcodat belepi a bánat. Úri kávéházat látok az útszélen, tudod, amelyikben mi szoktunk mulatni. Eredj, asszony, kérjél két erős féldecit, ha nem szolgálnak ki, rúgj a zongorába! 54 Hogyan mehetnék be így a kávéházba? Fekete a vértől szép selyem kötényem.
