Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Sebők Mária: Udvarlási szokások a századeleji Zoboralján
a kontyot meg mindent, mert az úgy volt felszerelve, mint a rendes asszonyok. Ez egy hónappal az esküvő előtt volt, de ő úgy viselkedett, úgy készült föl, mint a férjes asszonyok, a plébános intelme ellenére. A litánia alatt, míg a plébános a templomban volt, a gazda- asszony behívta a szobájába és ott leszerelték a kontyot és szépen felkötötte a kendőt, konty és főkötő nélkül. Akkor aztán bejött... akkor szólalt míg a plébános: — No igen, így! Cyertek ide! — akkor aztán bejegyezte őket és aztán volt a hirdetés." A beiratkozás után a ghimesieknek is Lédecre kellett járni tanulni minden vasárnap délután. „A pap az jó mulató gyerek volt, kérdezte: — No, merre gyöttetek? — Hát — mondom — a fölső úton. (Ez egy erdőn vezet keresztül.) — Hát akkor már mehettek haza, többet tudtok, mint én.” Sajnos előfordult, hogy a baj megtörtént, házasság mégsem lett belőle. Pedig a legénynek is szégyen volt, ha kitudódott, hogy nem szüzek. Olyanhoz más lány nem is ment volna hozzá, ezért jobban tette, ha nem szakított a kedvesével. A dolgok további alakulásában a vagyoni helyzetnek döntő szerepe volt. Előfordult, hogy gazdag legénynek lett egy középgazdag lánnyal, mégis egy annál gazdagabb lányt vett el és az hozzá is ment, mert a legény nagyon gazdag volt. A gazdag lányt gyerekestül is inkább elvették a vagyonáért, de az ilyenért gazdag legény nem nyújtotta ki a kezét. A gazdag legénynek a rokonság sem engedte volna meg, nem engedte a büszkeség. A szegény megesett lányt a gazdagabb fiú családja kifizette. Ez az összeg lehetett 20 000 korona is (kb. egy ház ára). Ennyi pénzzel már volt a lánynak esélye arra, hogy egy özvegyember vagy szegényebb legény elvegye. Hogy mennyivel többet számított a vagyon, mint a szüzesség, ékesen példázza a múlt század végén a Forgách grófok ghimesi birtokán lejátszódó história, amely több változatban élénken él a mai ghimesi és környékbeli öregek emlékezetében. Ghimes község krónikájában így örökítették meg: (Annyit tudnunk kell, hogy a ma romokban heverő ghimesi várat 1226-ban említik először az oklevelek, a 18. sz. elejéig lakták a Forgách család tagjai, 1722-ben a 3 km-re fekvő faluban kastélyt építettek és itt éltek 1919-ig.) A vár utolsó leégéséről Forgách Balázs elbeszélése alapján a következőket tudhatjuk meg: 1811-ben történt. Forgách Károly grófnak volt Ghymesen nagy cukorgyára. Ebben a cukorgyárban — a kastély átellenében, ma ez az épület állami gabonaraktár — volt alkalmazva egy francia mérnök . . ., avagy francia vendég volt itt látogatóban. Ez a francia nagyon összeszokott a gróf feleségével, megkedvelték egymást és elszöktek. Amikor a gróf hírét vette felesége szökésének, szörnyen elfogta a méreg, az elkeseredés úrrá lett rajta, felgyújtatta a várat. Leégett és pusztulni kezdett a vár. Nem hősi harcban omlott össze, nem öntözte az ősök, a bátor hazafiak vére lehulló köveit, nem az ellenség szurkos tűzcsóvája perzselte fel a tetejét, nem ostromló ágyúk zúzták porrá falait — hanem az emberi szeszély ... az utálatos kéjvágy, a gyalázatos házastársi hűtlenség, a pipogya tehetetlen harag. Amit építettek az istenfélő, hazaszerető elődök, amit vérükkel öntöztek a tatár, a huszita, a török dúlások idején, amit karddal védtek a német, lengyel, a Bocskay és Bethlen-féle fosztogató csapatok ellen dicsőn és amit minden harc, minden rombolás után drága pénzen, fáradságos munkával, nagy szeretettel helyre állítottak, tataroztak, szépítettek, ápoltak, amivel büszkélkedtek, — annak most egy szikrával véget vetett, pár óra leforgása alatt felégetett, elhamvasztott a korcs, Isten törvényeit felejtő, erkölcstelenségbe süllyedt utód. Gróf Forgách Károly felesége szökésekor megutálta az egész női nemet és egész haláláig gyűlölettel, megvetéssel viselkedett velük szemben. Két fia maradt itthon anya nélkül. Ezeket is a nők gyűlöletére, utálatára, teljes megvetésére nevelte. A nőgyűlölet magva meg is fogamzott és buján ki is hajtott szívükben. A nőgyűlölet és a másik oldalon a dicső elődök e korcs utódainak fékezhetetlen bujasága, hogy soha házasságot nem kötöttek, de meggyalázták az egész Ghimes falu tisztességes népét, a kas39
