Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Kalász Márton: Magyarországi németek népköltése (műfordítások)
MENT VOLNA VÍZÉRT A LEÁNY Ment volna vízén a leány, vízért király kútjára, fehér ingecskét vesz vala, a fény átal ragyogja. S ahogy az inget fölveszi, azt hitte, egyedül van, fölléptet lován egy lovag, s megáll az ajtóban. Hallja a lovag a szavakat, lovát nem zabolázza, vágtat hegyre föl, völgybe le, ily rózsát hol találna? Nyargal a festő háza elé, fess három olyan rózsát, egyetlen száron újévre nőtt, szirmuk húsvétra bontják. Köszöntlek téged, ifjú szűz, köszöntlek, szép szüzecske. Lennél-e álom őrizőm vagy árva lennél örökre? A festő jókezű legény, festi a három rózsát, egyik fehér, másik piros, harmadik, mint violaág. Lennék álmod őrzője én? Hozz három olyan rózsát, egyetlen száron újévre nőtt, szirmuk húsvétra bontják. S ahogy a rózsával a lányhoz er, sírva fakadt a lányka, tréfának véltem a szavakat, s most hűségem kívánja. (Harta) KALÁSZ MÁRTON fordításai 27
