Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 7. szám - Kalász Márton: Magyarországi németek népköltése (műfordítások)
OT MEG OT EL NEM FELEDHETEM Ót meg őt el nem feledhetem. Öt meg őt el nem feledhetem. Legényt, leányt — a szoknyája piros, ALTATÓDAL Jó estét, jó éjszakát, rózsa hajol le rád, szegfű betakar, bújj ágyba hamar, Isten adja nekünk s reggel megébredünk, Isten adja nekünk s reggel megébredünk. mint rózsafa, illatos, ejja hej. A szoknyája piros, mint rózsafa, illatos, ejja haj. (Hajós) Jó estét, jó éjszakát, angyal tekint le rád, álmodban mutat Kisjézus hajat, álmodj kedveset, s álmodban mutat édent neked, álmodban mutat édent neked. (Harta) CSUPA BÁNAT AZ ÉLETEM Csupa bánat az életem, mert elküldött a kedvesem, a kedvesem hogy elhagyott, meg se hallja sírásomat. Megyek rózsám háza elé, hervadt csokrot viszek elé, viszek elé duhaj kedvet, ne ő hagyjon el engemet. Meg is állok a kapunál, a rózsám más legénnyel áll, legénnyel áll, ki elveszi, a szívemet összetöri. Megyek a zöld erdőre én, járok az erdő rejtekén, három rózsa, egy zöld gallyon, szedni melyiket akarom. Egy virága krétafehér, másiké ezüstös fehér, a harmadik pirosán nyit, azt kedvelem halálomig. (Hajós)
