Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 6. szám - MŰHELY - Für Lajos: Sors és történelem

értéktudatra és kell az a népeknek, nemzetiségeknek is — írja a székely falutörvények kapcsán. Ahogyan büszkeségre okot adó mindaz — folytatja —, amit művészi síkon a székelység teremtett, ahogy a ballada, a fafaragás, a mese és a szőttes kincs és érték, hadd mondjuk — elfogultan, igaz —, hasonlóan értékes alkotás az is, ami hajdan az embereknek rendet, az életnek szabályozott medret teremtett”.

Hová is kötődik hát a nemzetiség történésze! Anélkül, hogy kérdezne, egy korábbi könyvében így felelt a szerző — mértéket szabva a szakma művelőinek és a magára-népére valamit is adó embernek: „Az önismeretre törekvő ember, ki rendezni kívánja viszonyát a természettel és társadalommal, a jelennel és a jövendővel, aki elgondolkodik afölött, hogy milyen értékrend szolgálatába szegődve em- oerre szabott az élet — az nem menekedhet az ősökkel való párbeszédtől. Annak, aki a mi korunk sok gyötrő kérdésére választ keres . .., jó tudni a megtett útról, a földről és népéről, mely útnak indította és útravalóval látta el. Mert az ember nemcsak biológiai hagyatékot vett át az elődöktől, hanem a felnőtté érés folyamatában történelmi-társadalmi örökséget is, hogy ezektől meghatározottan és velük küszködve építse egyéniségét és a közösséget. . . Mert megtalálható közös vonás, és így élő történelem, nemcsak a hasonlóan ejtett szó ... és annyi más eleme élményvilágunknak, hanem a szokások, a hitek, az ítéletek és az ezekben megtestesült értékrend is, amely fő helyre teszi a talán legemberibbet: az egymásért való felelősség tudatát”.

Anyanyelvi-társadalmi közösségéről így írni az tud csak, aki ahhoz minden idegszálával kötődik. Akinek a tudományos pálya nemcsak működési terület, de sors is. Tárgyszerűbben szólva: akinek munkáját magasfokú felelősségtudat hatja át, vállalása mindannak, ami sors és történelem.

79