Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 6. szám - MŰHELY - A kultúra és az emberség biztonsága (Bálint Sándor válaszol Csapody Miklós kérdéseire)
net. Tehát én lehetek agnosztikus is, amikor ezeket a kérdéseket vizsgálom; de kötelességem ezeket az utalásokat, kapcsolatokat, is figyelembe venni. Aki ezekbe a műveimbe belelapoz, láthatja, hogy milyen messzemenő, tudatos tárgyilagosság a vizsgálat módszere. Közben volt egy mesemondója is, Tombácz János, akinek a meséi közül nemrég meg is hallgattunk néhányat, és akinek remek naiv önillusztrációi is itt vannak előttünk. Meséiből egy testes kötet állott össze. Igen, Tombácz János meséi, egyénisége sokak előtt ismertté vált. Sajnos, könyvét már nem vehette kézbe, mert pár hónappal annak megjelenése előtt meghalt. Bevezetésemben Tombácz Jánost tudatos alkotóművésznek minősítettem, és ezen az alapon perlődött az Akadémiai Kiadó az írói honorárium megítélése dolgában. A helyzet természetesen az — és ez a bírósági föllebbezés során is igazolódott —, hogy Tombácz János a népköltészetből, amely nemzeti közvagyon: abból merített, amihez mindenkinek joga van, és amiről senkinek nem jutott eszébe, hogy egy népdalt, miután azt ő dalolja a legszebben, vagy ő dalolta a televízióban — saját tulajdonának tekintse. Tombácz János egyébként, mint a népművészet mestere, megkapta az őt megillető és jogosult elismerést. Mit, miket kellene még megírnia Sándor bácsinak? Terveim volnának bőven. Szeretnék egy szakrális néprajzi, népművészeti képeskönyvet szerkeszteni, minimális szöveggel, ahol inkább a naiv művészet sorába tartozó alkotások bemutatására kerülne sor. Anyagom: ponyvanyomtatvány, szentkép, üvegfestmény, kép és szobor bőven volna hozzá. Ezek a körülöttünk lévők is belekerülnek majd? Igen. Aki esetleg megfordult a lakásomban, az tudja, látja, hogy mit szeretnék. Nem tudom, futja-e még az időmből, hogy visszaemlékezéseimet megírjam. Hát majd meglátjuk, hogy hány zsákkal telik.