Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 5. szám - Kamarás István: Olvasás a változó világban

funkciójával hathat inkább? Evvel már aktívabb lehet a könyvtár. Szakemberek, ku­tatók, tudósok keze alá dolgozhat, felhívhatja a figyelmüket olyan dolgokra, amit csak kevesen tudnak még, s rálicitálhat információikra. Rendkívül fontos ez a tevékenység is, különösen a szakkönyvtárak ilyen tevékenysége, amiről a szakkönyvtárak haszná­lóival együtt aránytalanul keveset szóltunk, de végül is ez is viszonylagosan aktív szolgálat, melyet a használók társadalmi helyzete, munkája által meghatározott igénye szerint korlátok közé szorít. Van azonban a könyvtárnak, s különösen a közművelődési könyvtárnak egy har­madik funkciója is, amely természetes módon magába öleli az előző kettőt, s több­nyire azok képében jelentkezik. Ez a könyvtárnak a társadalmi-kulturális folyamato­kat katalizáló szerepe. Ebben a szerepében rendelkezik a legnagyobb viszonylagos önállósággal. Ezt a szerepét akkor tölti be a könyvtár, ha élénken figyelve a társada­lom pozitív irányú mozgásaira, megőrző, kultúraátadó, szórakoztató funkciója köz­ben értékel, orientál, az olvasók szociológiai és pszichológiai meghatározottságát fi­gyelembe véve nevel; ha falai között a szabadság, a mindenféle pozitív értékkel szem­beni nyitottság, a demokratizmus szellemét honosítja meg, ha megpróbálja ellensú­lyozni a kultúraátadó intézményeknek, köztük saját magának a társadalmi egyenlőt­lenségeket átörökítő, újratermelő szerepét. Mindez azt is jelenti, hogy a könyvtár a minden igényt kielégítő szerviz, új igényeket előállító laboratóriummal bővül. Az auditóriumból szemináriummá és laboratóriummá alakuló iskolának a raktár-könyv­tár nem lehet méltó partnere, de még a modern szerviz sem, csak ennek laborató­riummal kibővített változata. Ha a könyvnek az áru rabszolgaságából felszabadítása még sokak számára utó­piának látszik, legalább olyan kisebb üzleti önmegtartóztatást kívánó lépéseket kel­lene megtenni, mint amit Tímár István javasolt: nemzetközi pénzalap létesítésével megoldani azt, hogy a fejlődő országoknak ne kelljen külföldre jogdíjat fizetni. A fejlődő országokban a könyvnek másfajta kötelességei is vannak. Hubay Miklós azt javasolta, hogy vétessék be a Könyv Chartájába az írásos kultúrák ősei előtti tisztelet- adást. A fehér foltokon megjelenő könyv első dolga annak védelmezése legyen, aki­nek örökébe lép: a helyi kultúra verseinek, meséinek, népi bölcsességének, az élő könyvtárak anyagának leírása, és közkinccsé tétele mellett saját tulajdonosaiknak való átadása nemzeti önérzetük, önértékelésük kialakítása céljával. Ha egy öregember meghal nálunk, az olyan, mintha Önöknél egy könyvtár leég, mondta egy afrikai. Egy kisgyermek első képeskönyve pedig könyvtáralapítás, foly­tathatjuk a gondolatot, mert az erről való gondoskodás is rendkívül lényeges. Az óvo­dai könyvtárak kialakításával az iskola és az olvasás témához érkeztünk, mely külön referátumot érdemelne. Most csak két mozzanatra villantanánk reflektort. A társa­dalmi forradalmon kívül a tudományos-technikai forradalom is sürgeti az oktatás forradalmát, illetve, ahol ez elkezdődött, ennek a folyamatnak a tempóváltását. En­nek a folyamatnak szerves része a — többnyire konzervatív, merev — tankönyv és az előadó tanár egyeduralmának megszűnése, a többkönyvűség, a dialógus, a válasz­tásra nevelés, a tanulói aktivitás szerepének növekedése. Az, hogy az auditóriumokat szemináriumok és laboratóriumok váltják fel, változásokat okoz a tanulók olvasási szokásaiban is: egyenlőséget és egészséges versenyt teremt a tankönyvek és egyéb könyvek között, beengedi az iskolába az élményeket, a nem hivatalos könyvek ér­veivel támogatott egyéni véleményeket. Sok iskolarendszerben még az olvasásél­mény módszeres üldözése folyik. A tanárok nem ismerik diákjaikat, mint magánol­vasókat. Nem törődnek avval, hogy Homéros tanulása idején Hugo és Dumas, Hugo feldolgozásakor pedig Hemingway és Segal a nagy olvasásélményük. Az iskolában, 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom