Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Szabó László: Erdei Ferenc társadalomszemlélete
parasztságot, utóparasztságot. Semmiképp sem olyan értelemben járta át, s változtatta meg a „modern urbs”szellemisége a hajdani mezővárost, hogy valami is átmen- tődhetett volna a polgárosodó parasztság városteremtő hagyományaiból. A hajdani mezővárosok lebontása árán, máskor a kertekben — a periférián — felnövekvő lakótelepek még nem, a külső formájában is, lakói lelkületében is darabjaira tört parasztváros már nem jelenthet olyan közvéleményt, mely egy-egy település jellegének, karakterének kialakításában, a hagyomány és újítás ideális] arányosításában részt vehetne. Ezért van, hogy volt mezővárosaink nem törvényszerűen, inkább véletlenek miatt különböznek egymástól. Az tükröződik a városképben is, s ha van, a szellemiségben is, hogy a szerencsésen vagy kevésbé szerencsésen kiválasztódott városvezetők mit tudtak „kiügyeskedni”. Ha így van, a volt mezőváros egészéről alig, csak a perifériára sodródott utóparasztságról lehet ma már mondanivalója a néprajznak. Néhány jelenségre utalhattam csupán annak érzékeltetése kedvéért, hogy nemcsak az Erdei-felvázolta polgárosodási modellhez képest, de 20 év előtti „prognózisainkhoz” képest is új fejlemények vannak a mai magyar faluban és mezővárosokban. Ha Erdei Ferenc parasztság-koncepcióját, s az ő néprajzzal kapcsolatos értékrendjét figyelembe véve töprengünk a néprajz aktuális feladatairól (történeti vizsgálódásaink elmélyítése mellett, természetesen, ami azonban külön kifejtést igénylő problémakör), ezeknek a tendenciáknak a dokumentálását és értelmezését alig kerülhetjük ki. Nem célszerű kikerülnünk. SZABÓ LÁSZLÓ ERDEI FERENC TÁRSADALOMSZEMLÉLETE Értelmetlen vér- és anyagi áldozat után gazdaságilag tönkresilányított ország; elbukott forradalmak; a történeti Magyarország széthullása; egy világbirodalom kiharcolt, kialkudott pozíciójából való kihullás; az új helyzet tudomásulvétele vagy a trianoni béke revíziója; megtorlások és bűnbakkeresés; új európai orientáció keresése; a már csődöt mondott társadalmi rend restaurációja; soha nem látott gazdasági válság; új világháború és agresszív hatalom árnyéka; s még sorolhatnánk... S itt vannak a rákövetkező változások: új világháború; a régi uralmi rendszer összeomlása; színes, pezsgő demokratikus légkör a romokon; újjáépítés; gyökeres társadalmi átalakulás; a hatalommal élők túlkapásai; kiábrándulás és megerősödés a szocializmus eszméiben; kényszerű kollektivizálás nyomán kivirágzó mezőgazdaság, új falusi társadalom; stabilizálódás, majd a gazdasági nehézségek] feltornyosulása... Még felsorolni is sok, néhányat kiragadni is nehéz az elmúlt 50 esztendő történetéből. Mennyi változás, mennyi fordulat! A tisztalátásúak megzavarodása, a tájékozódóképesség csődje. S van egy ember, aki magát írónak, tudósnak és politikusnak nevezi; aki átélte mindezeket; aki mindig megnyilatkozott a nehéz helyzetekben; van egy író, tudós és politikus, akinek műveit napjainkban kozmetikázás és magyarázkodás, utólagos helyesbítés nélkül facsimile kiadásban vállalja könyvkiadásunk, a nagy- közönség elé meri bocsátani együtt és változatlanul. Van valaki, akinek nem kell módosítania, nem kell magyarázkodnia, szégyenkeznie. Ez Erdei Ferenc. Jelenség és csoda korunkban, s úgy kell rá tekintenünk, hogy ne csak csodáljuk, de meg is értsük, s ha lehet, saját útjainkon is őt kövessük. 31
