Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Papp Zsolt: Erdei Ferenc indulása
nyok átjárják egymást. A kulcsszempontok tovább izmosodnak: 1. mezőváros, 2. város és vidéke, 3. paraszti városöv, 4. a parasztság polgárosodása. Mindez: Makó kapcsán. Kiemelve a területi tényezők jelentősége, és a konkrét tényszemlélet nélkülözhetetlensége e területi csoportok problémáinál. Ám: a módszeres tényfeltárás eszköztára továbbra sem áll a rendelkezésére. Élményeket emel a fénybe, bennük gazdag élet- tapasztalat. De ezek: nem bizonyíthatók, nem ellenőrzöttek. Ezért is: megtorpanás. Vitákat, levelezést, cikkeket, hagyatéki anyagok részleteit ismerteti Huszár — Erdei valamennyiben a társadalomkutatás adekvát szemléletét és módszertanát keresi. Kortársaival együtt: a megfelelő megnevezés, műfaj, szemléletmód megtalálásának (mondhatnánk) őrületében. Társadalomkutatás? Társadalom rajz? Szociográfia? Társadalomismeret? Honismeret? Társadalomtan? Magyarságtudomány? Falukutatás? Hungarológia? (A szempontok és igények rendkívüli sokféleségének szövevénye mögött: nevek, szándékok, csoportosulások pluralitása.) Erdei nem hitt a kérdőívekben. Német és amerikai szociológiát olvas. A szociológiát inkább szellemtudományi diszciplínaként értette (Dilthey, von Wiese hatására). Bizalommal fordult bizonyos szellemtudományi újítások felé. Történettudomány, történetírás, statisztikák szükségességét és módozatait gondolja át. Úgy látja: kell a történet- és kultúrszociológia. De nem „dől be” romantikus kultúra-értelmezéseknek, „magyar léleknek”, „paraszti léleknek”. Nem fogadja el, hogy a polgárosodás a parasztság számára süllyedő világot jelent. Mégis, mindenképpen: válságos, útkereső időszak ez. Eredménye a kultúrszociográfia és a kultúrszociológia respektálása: előbbi tény- leírás, ám semmi tudományos alapvetés nélkül; utóbbi általánosító igényű, de nem mondhat le a szociográfia konkrét tényanyagáról. Huszár sejteti a hiányokat. A társadalomvizsgálathoz nincs meg a társadalomelmélet, a társadalomelmélet-igényhez nem társul berendezkedés-eszmény. * * * Magyarságtudomány, magyar gazdaságtudomány, marxizmus — jelzi az érdeklődés irányait címszerűen Huszár. A korabeli útkereséseket nézve: Ortutay Gyula új fórumokat, országos nyilvánosságot akart. Konszenzus-képes — mondja, ha nem is ezzel a kifejezéssel, Huszár—, ez idő tájt éppen távolodóban a marxista munkásmozgalomtól. Ortutay őrzi a kapcsolatot tegnapi szegedi barátaival —• egyidejűleg Szekfű és Kozma baráti pártfogását is kamatoztatja. A Magyarságtudomány első számában — más, a szegedi fiatalokat reprezentáló írások mellett — közzé teszi Erdei makói szociográfiájának egy befejezett részletét, „a makói három nemzedék rajzá”-t. Benne a későbbi írások magva: a polgárság jellemzője a polgári öntudat hiánya, és a nemességhez alkalmazkodik, mégpedig szigorúan. S ami rajtuk túl: a polgárság nem veszi magára a kéz- kezieknek, a parasztoknak és munkásoknak érdekképviseletét, „ellentétes eszméket és ügyeket nem vállal”. íme — mondhatnánk — a konszenzusképtelenség. Eltérően a nyugat-európai fejlődéstől, ahol — egy másfajta struktúrából kiindulva — felismerték, hogy a saját érdekek érvényesítéséhez valahogy a másikat is engedni, sőt vállalni kell. Itt viszont: az integrációs kísérletek hatálytalanodnak, diffamálódnak — az agrárkérdés vízválasztóján. Ám a Magyarságtudomány meghatározó írása „A magyarságtudomány feladatai” — Németh László tollából. A magyarságtudománynak — vélte —• koncentrikus körei vannak, s ezek bensője: a „középeurópai sorstudomány”. Erdei új fénytörésbe kerül — írja Huszár —■, érettebb megfogalmazáshoz jut. Megírja — mint említettük — a „Magyar gazdaságtudományit. Kiemelendő: úgy látja tudomány és politikai cselekvés viszonyát, hogy ezek nem helyettesíthetők egymással. A tudománynak — saját immanens logikája szerint kell előre mennie, és nem a gyakorlati szerep szerint. 25
