Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 5. szám - Erdei Ferenc (Fejezetek a két világháború közötti progresszió történetéből - dokumentumfilm-szöveg, készítették: Csoóri Sándor, Hanák Gábor, Huszár Tibor, Sára Sándor)
Budapest között, a Debrecenben maradtak szintén ott, az OIB helyi szervezetével voltak kapcsolatban. Tariska Debrecenben maradt, és ő volt egy kicsit a szellemi atyjuk azoknak, akik ott maradtak. De az összeköttetést én is fenntartottam. Mert a Kulich- féie lebukás során lebuktam Donáth Ferenccel, Losonczy Gézával együtt. Alagra vittek bennünket. Nem részletezem, ismert dolog ... BOLDIZSÁR IVÁN: Azt tudtam, és tudtuk mind, hogy a falukutató mozgalmunk (amely írók mozgalma volt, irodalmi mozgalom volt, szépírói eszközökkel él, a közélet peremén mozgott, és időnként még a szociológia, a tudományosság álorcáját is öltötte) kiszélesedik, politikai mozgalommá lesz. Akkor már úgy kiterebélyesedett, annyian magukénak érezték, hogy a népi írók mozgalmáról kezdtek beszélni, de ezen túlmenően a Márciusi Front már határozott politikai garasletétel volt. Az ön- és közábrándjaink helyébe odalépett a valóság, és a felhő-kakukkvárból le kellett szállni a valóságba, s ezt a váltást jelentette mindannyiunk számára a Márciusi Front.. . ILLYÉS GYULA: Itt kialakult ebből az egészséges felismerésből, hogy tudtuk társítani a szociális és a nemzeti ügyet. Az, hogy hátha megtörténik a csoda, amit már Zrínyi, a költő próbált és ami megmenthette volna az országot. Hogy belső erőből teremtünk egy olyan társadalmi mozgalmat, ami a saját céljainkra változtatja meg itt az állapotokat, tehát visszaszerzi a magyarság öntudatát, önbizalmát, jogos igényeit is Európában. SZÍNÉSZ: Az a néhány év, ami alatt körülöttünk és műveink körül zajlott az ország, számunkra bizonyosan hőskor volt. De objektíve is hőskor volt nyilván,hiszen az eszmélésnek és az erőfeszítéseknek olyan tiszta és szép korszaka nem volt közelesen, sem előtte, sem utána. Mi csináltuk ezt a hőskort, vagy rajtunk keresztül csináltak korszakot, körülbelül mindegy. Egyetemi fiatalok a megszokott márciusi fölbuzdulásnál jobban felhevültek és márciusi tüntetésükhöz nagyjában egyúton járó írókat kaptak szószólókul. Itt megütöttek egy hangot, s ez a hang egyformán visszhangzott írókban és közönségben, szóval az egész országban. Ha ebben az időben van soraik között legalább egy olyan politikus, aki ösztönnel és ítélőképességgel ismeri a politikai cselekvés elemeit, és van benne olyan erő, amely bánni is tud ezekkel, szóval politikai cselekvőképesség, akkor a fölgerjesztett hangulatból politikai mozgalom lehetett volna, a lelkesedő közönségből politikai követők és hívek serege és az írókból garnitúra, vagy legalábbis politikai agitátorok fényes csapata. Nem volt. A mozgalomból nem lett politikai mozgalom. Az irodalmi törvények szerint élő politikai hangulatból tehát nem lett más, mint aminek indult. De hogy annak is megmaradjon, ami volt, már nem futotta erejéből. Perek indultak az írók ellen, a csábító lehetőségek vették el a hang élét, kevesen voltak elég erősek arra, hogy ilyen hatásokkal szemben is megtartsák az izzás hőfokát. Tehát hűlni kezdett az izgalom, lohadt a hangulat heve és 1938 tavaszától kezdve egyre inkább estébe hajlott a hőskor alkonya. Ami változatlan sugárzó erővel megmaradt, mint a hőskor szülötte és a jövendőre szóló tanúja, nem más, mint az a néhány mű, ami akkor született. A Viharsarok, a Puszták népe, a Tardi helyzet, a Néma forradalom, a Futóhomok, az Alföld parasztsága, a Számadás, az Egy parasztcsalád története. Hogy az emberek is megmaradtak, akik írták ezeket a könyveket, az olyan fanyar törvénye minden hőskornak, mint a mámoros éjszakának a hideg reggeli virradás. Megmaradtak, de nem azok többé, akik egy hőskor izzásában voltak, hanem annyik, amennyik magukban tudnak lenni. Életüknek törvénye és mértéke nem a heves izzású hőskor többé, hanem az a géniusz, ami bennünk van és az az emberi és társadalmi minőség, ami a hőskor előtt is sajátjuk volt. 1938 őszén költöztem el Makóról bizonytalan ügyvédjelölti pályán és 1938-ban kötött rosszul sikerült házasságom magam mögött hagyva. Szigetszentmiklóson telepedtem meg apámmal és öcsémmel együtt, s itt földet bérelve makói rendszerű kertészkedéssel alapítottuk meg közös egzisztenciánkat. Mind a mai napig itt élek, a mezei-tanyai létet az íráson 17
