Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - MŰHELY - Móser Zoltán: „Egy dalt zöngicsél” (József Attila dalairól és „dallamairól”)

Az 1934-ben megjelent válogatott verseket tartalmazó MEDVETÁNC című kötet élén népdalidézet áll:

„Aki dudás akar lenni, Ott kell annak megtanulni,

pokolra kell annak menni. hogyan kell a dudát fújni.”

(Pásztortánc)

Honnan kerülhetett ide, honnan ismerhette József Attilái A népdalgyűjteményeket vettük vallatóra, s azt kerestük, hogy ki gyűjtötte elsőként, mikor, és hol jelent meg először nyomtatásban! A nyomok Kodály Zoltánhoz vezettek: Ő gyűjtötte a Komárom megyei Neszmélyen 1922-ben. (Eltérés csupán annyi, hogy a népdalban pokolba szerepel, és nem pokolra.)

Győző Andor kiadásában, Szabolcsi Bence és Tóth Aladár szerkesztésében 1931-ben megjelent Zenei Lexikon II. kötetében Kodály Zoltán írta a MAGYAR NÉPZENE címszót. A példái között — a pentaton dalok s a balladák után —, a dudanóták szerepelnek. Második példaként ott található a Kodály gyűjtötte neszmélyi változat. Lehetséges tehát, hogy innen vette József Attila mottóját. Úgy tűnik, hogy a megjelenés után nyomban átnézhette a lexikont, mivel már az 1931-es, KÜLVÁROSI ÉJ című kötetében idézi is — pontatlanul — az első két sort:

„Aki dudás akar lenni, annak pokolra kell menni.”

Itt népdalnak mondja, 1932-ben pedig pásztortáncnak, és nem dudanótának, ahogy az Kodálynál olvasható. Talán lehet más forrás is?! Élvén a gyanúperrel, fellapoztuk a tudós bencés szerzetes, Réthei Prikkel Marián úttörő jelentőségű könyvét, az 1924-ben megjelent A MAGYARSÁG TÁNCAI-t. Ezen könyv 143. lapján juhásztánc címmel ott találjuk az idézett dudanótát. A juhásztánctól a pásztortáncig már rövid az út. „Juhász- vagy kanásztánc” néven szerepel a könyv szövegében többször is, s maga a fejezet címe is ezt mondja: A HAJDÚTÁNC A PÁSZTORI TÁNCCAL, s ezt a népdal előtti szöveg is:

„Ami meg magát a hajdútánc zenéjét: melódiáját és ritmusát illeti, ennek helyes megítélése végett újra idézzük Czuczornak a pásztortáncról írt ... szavait. . . stb.”

Úgy tűnik, hogy ismerte — ismerhette — József Attila e jeles könyvet csakúgy, mint Kodály Zoltán közlését.

7.

6.

Folytatva a dalkeresést, az 1926-os JUT AZ EMBER című versről szólnánk, pontosabban az ide vezető „nyomozásról”.

E versnél a vezérlő kalauzunk József Attila egyik levélrészlete, amelyet 1926-ban írt Párizsból Gáspár Endrének:

„A konstruktivizmus a tárgy és tényszerűséget hirdeti. De van egy (s valószínűleg több) magyar népdal, melyet itt Zarathusztrai magányomban állandóan fúvók: Nagykállóban egy torony van — Közepében egy óra van — Köröskörül-aranycsipke — Rászállott egy bús gerlice. — Hát itt a népköltő egy bötűt sem mond arról, hogy fáj a szíve . .., ez a vers csupán tényekben állítja magát, pedig költője biztos nem ismerte a konstruktivizmust. De ismerte a konstruktivitást.”

E levél elolvasása után kétfelé „nyomoztunk”. Egyfelől a dallamot, másfelől — élvén a gyanúperrel —, azt kerestük, hogy vajon nem lett-e ebből is költemény?! A dallamot sikerült többfelé is megtalálnunk. Először BARTÓKnál, aki 1906-ban gyűjtötte, Békés vármegyében:

Békés város de szép helyt van, Mert a templom közepén van; Ajtajába rózsacsipke,

Rászállott egy bús gerlice.

— Ne búsulj te bús gerlice, Jön még neked párod ide.

— Mit ér nekem a más párja, Ha az enyém el van zárva!

(Bartók Béla: A magyar népdal. Példatár: 187. sz.)

Ezután a 4-j-4-es ütemezésű, nyolcszótagos sorokat keresve néztem át az 1926-ban — a levélírás évében — keletkezett József Attila-verseket. Akár szerencsésnek is mondhatnám magamat, mivel egyetlen egy ilyent találtam, a JUT AZ EMBER című költeményt. Ez elénekelhető a fenti dallamra, vagyis arra, amit József Attila is ismerhetett:

Jut az ember / két virághoz, egyik jön a / kalapjához, a másikat / odaadja, mind a kettőt / elhervasztja.

62