Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 4. szám - Varga Csaba: Hadjárat haddal (regényrészlet)

— Nem lenne tisztességesebb — vágott közbe Hevesi —, ha nyíltan és személyesen megtárgyalnák velem, hogy mire kell vigyázni? Szerintük és szerintem. Nem gondolod, hogy a szép szóból jobban értenék, mint a víz alá nyomásból? A fuldoklás nem biztos, hogy edzi a személyiséget. . .

— Ki és mi biztosítja az államot, hogy nem élsz vissza a bizalommal? Erről jut eszembe: a támadás után nem kérted a pártszervezet segítségét?

— Nem. Egyelőre várom a pártfegyelmit, hiszen azt fogok kapni, ha lezárult a pénzügyi vizsgálat. Akkor majd védhetem magam. Tízkörömmel . . .

— Úgy-úgy ... — gúnyolódott Rádusz — Hogyhogy a párt nem állt ki melletted? Akkor minek léptél be?

Hevesi háromig számolt magában.

— Imádlak ... — mondta tagoltan — Most már elég legyen! Mit képzelsz? Néhány napja hallottam rólad, hogy te is kérted a felvételed a pártba. Minek, ha ez a véleményed? Karrierista vagy?! Vagy tévednék?

Rádusz kicsit feljebb engedte a pedált. Nem mosolygott. Hegyes szakálla előre meredt. Az út két oldalán nyárfák álltak sorfalat. Nem éppen biztatóan!

— Találtál ... — nyögte ki.

— Nem akartalak bántani ... — enyhült meg Hevesi.

— Valóban kértem a felvételemet. Lehet, hogy azért is, mert nagyobb biztonságot akarok. Engem is ütnek éppen eleget. Nekem csak a szövegem nagy, de belül tele vagyok szorongással. Neked magyarázzam? Az előbb saját félelmeimet is kivetítettem rád. Nem nagyon tudom, hogy mit tegyek, az elvekkel teljesen egyet értek, így őszintén akarom a felvételt, de ... A fiatal fizikusok, csillagászok között az a progresszív, aki nem lép be semmilyen szervezetbe. Maradj kívül, mondják, a gallérod se pisz- kítsd be. Világképük szerint: a mindennapok gyarlóak, azonosulásra nem valók. Attól félek, hogy ki fognak nevetni és tényleg karrierizmussal vádolnak majd. Fonák a helyzet: ha elkötelezem magam, ez elválaszthat kiváló elméktől, akikkel . . . Nem tudom, hogy mit csináljak. Nem ismerem a világot, ez a szörnyű! Komikus már az is, hogy tíz éve még túlságosan bizakodtunk, most meg túlságosan kiábrándultunk. Légüres a tér körülöttem, a fene egye meg! Ugyanakkor nélkülünk sokkal csekélyebb lehet az eredmény . . . Bárhogyan forgatom a dolgot, a nézőtérről hiába kiabálok be a pályára. Nincs más megoldás, mint be kell szállnom a mérkőzésre, s nem térhetek ki a csínek, a szabálytalanságok elől sem. De nem akarom eltűrni, hogy folyton kijátsz- szanak! És tagadhatatlan, a hatalomra is vágyok . . .

A főtéren váltak el. A kéttornyú templom nem hajtott fejet előttük, pedig jónéven vették volna. Mint tiszteletadást. Rádusz kihajolt az autó ablakán, újra belebújt régi szerepébe.

— Ne szarj be! — kurjantott Hevesi után.

A Skoda úgy füstölt, mint egy traktor.

47