Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Kiss Benedek: A régi udvar, Arcod (versek)
KISS BENEDEK A RÉGI UDVAR Holdudvaron, holdudvaron halott gyerekek bújócskáznak, keskeny arcukon álomszín zománc, s aki elbújt, rá sosem találnak. Elbújtam én is egyszer majdnem az udvarunkon mindörökre, őszvégi arany szalmakazalnál. Ősz volt, kilencszáz- negyvennégy ősze. Egy repülő, mint ragadozómadár udvarunkra csapott a délutánban, s másfél éves fiút, meggéppuskázott. Bőgött a gép, én is bőgve álltam. Akár a szalma, aranyos-szőke volt a hajam még, fénykép mutatja, Mikor a gyanútlan délutánban hullott körém a halálos manna. Elképzelem most anyám arcát, pincesötétben kérdése lobban: Jézusom, a gyerek! s mostoha nagyapám bukdos ki értem vas-zivatarban . .. . .. Holdudvaron, holdudvaron halott gyerekek bújócskáznak, keskeny arcukon álomszín zománc, s aki elbújt, rá sosem találnak. Elbújtam én is egyszer majdnem az udvarunkon mindörökre, őszvégi arany szalmakazalnál. Ősz volt, kilencszáz- negyvennégy ősze. ARCOD Ha a te arcodra gondolok, minden más arcot eltakar már, és mindig megadatik nékem az arcod, s fénylőbb a fény-arcú lányokénál. Ha a te arcodra gondolok, benépesül zárka-magányom nyomban, mert mindig befogad, befogadott tárt asszony-arcod számos bajomban. Ha a te arcodra gondolok, szeretnék végtelen Bach-fúga lenni, s minden falon és távolon át feléd ömölni, hozzádig zengni! U
