Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Pintér Lajos: Kezemre szállt a helikopter (Bartók emlékezete)

szerződésen alapozva már a népet és a nemzetet nem kell és nem lehet egymással szükségképp szembeállítani. Művészetünket, mint egy darab kenyeret nem kell szükségképp népire és nemzetire kettétörni. A társadalmi szerződés ezen fokán nem kell szükségképp szembeállítani, nem is lehet, a „nemzet” és „érték” kategóriáit. Hiszen a nemzet nem tarthat távol magától semmiféle értéket; nemzet — maga a fogalom is éppen azt jelentheti: felhalmozott értékek foglalata. Bartók és minden szellemi társa azért gondolkodott a népen túl és a nép művészetén túl a nemzetben, a nemzet létében és művészetében is, mert e fejlődés csillagjegyében alkotott. József Attila és Fábián Dániel például a Ki a faluba híres röpiratában, amely 1930-ban fogalmazódott, a Cantata profana évében, ezért nem azt írta: az emberiségnek éppen paraszti mivoltunkkal tartozunk, nem azt: az emberiségnek népi mivoltunkkal tartozunk, hanem híressé vált mondatával azt: „Az emberiségnek éppen magyar mivoltunkkal tartozunk”. Bartók magyar mivoltának kérdéséhez, a történelmi értelemben vett nemzeti mibenlétének és szerepének kérdéséhez álljon itt néhány megfigyelés. Ezzel a nemzetfogalommal, magával a nacionalizmus kifejezéssel ha visszaélés történik, az úgyszintén sérelem a bartóki kényes gondolaton. Ez az esetleges visszaélés fölérhet egy nemzeti idegbénulással, hangsúlyozza az Utolsó széttekintés egyik írásában Németh László, hozzátéve, hogy a szocializmusban is nemzetek élnek, mint ahogy egyének is. S ahogy az egyének léte, kifejlődése nem individualizmus, nem nacionalizmus a nemzeteké sem.

Kodály úgy értékeli küzdőtársa szerepét 1955-ben kelt Bartók emlékezete című tanulmányában, hogy Bartók szándéka nem volt kevesebb, mintsem — épp a terjeszkedő fasizmus veszélyének jelére —: zenéje erejével szembefordulni a magyarságot ért századok óta folyó rendszeres nemzetirtással. Ekképpeni magyar mivolta mégis világosan láttatni engedte neki, idéztem már: „Az én igazi vezéreszmém ... a népek testvérré-válásának eszméje . . . ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román vagy bármiféle más forrásból.” Úgy tudja, hogy a nemzettel való tudatos azonosság nem kelt feszültséget szükségszerűen a nemzetek között, nem sért érdeket. Úgy tudja, hogy a nemzettel való érzelmi azonosság nem kelt szükség- szerű feszültséget a társadalom nemzetiségi rétegei között. 1943-as Népdalkutatás Kelet-Európábán című tanulmányában írja: „hadd mondjam még el, mit tapasztaltam különféle nemzetiségű parasztok egymáshoz való viszonyát illetően. Most, amikor ezek a népek felsőbb parancsra egymást ölik . . . időszerű rámutatni arra, hogy a parasztokban ádáz gyűlölködésnek más népek iránt nyoma sincs és sohasem volt. Békésen élnek egymás mellett; mindegyik a saját nyelvén beszél, saját szokásait követi és természetesnek veszi, hogy másnyelvű szomszédja ugyanezt teszi.” Úgy tudja, hogy ezeken túl a nemzettel való azonosság eszménye, a bennünk élő történelmi ember nem sérti a bennünk élő művészember, esztétaember szempontjait sem. A történelmi gondolkodás nem gátolja, hanem épp segíti abban, hogy az esztétikai érdekek és értékek védelmében a leghatározottabban föllépjen. 1938-ban írja szigorú ítélkezését: „A mai zenei élet virágzásának legfélelmetesebb ellensége a korlátlan bürokratikus és állami beavatkozás. Ha a művészi téren teljesen tudatlan államférfiak a művészettől teljesen idegen okokból — vagy ami még ennél is rosszabb, egészen téves művészi szempontokkal indokolva — jogot formálnak bizonyos művek betiltására, úgy a zene jövője veszélyben forog. Ahogyan nem lehet »irányított« népi művészetet elképzelni, éppoly lehetetlen az alkotó szellemet befolyásolni.” Bartók rangja ebben is áll: a teljesség rangja ebben is áll, nem engedi egyik vagy másik rovására mellőzni vagy egymással kijátszani az ember társadalmi-szociális érdekeit, a nemzetekben és nemzetek kapcsolatában gondolkodó történelmi ember érdekeit és a művészetek integritását éa autonómiáját védelmező esztétaember érdekeit.

Az esztétika meztelenebb világához közelítünk, csupaszabb, szemérmetlenebb a

94