Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Ittzés Mihály: Bartók Béla és Kecskemét
magával ragadó rohamaira ismételten ráadásokat tapsolt ki a közönség.” A Kecskeméti Lapok kritikája (1929. április 5.) külön méltatja a műsorösszeállítást, amely „nemcsak interpretáló zsenijének adta meg a korlátlan lehetőségeket, hanem rávilágított azokra az összefüggésekre, melyek a régi olasz szerzőket [Marcello, Scarlatti, Della Ciaia] összekapcsolják Bartók műveivel, Lisztet Kodállyal. Liszt újjáértékeiését eredményezi Bartók ábrázoló virtuozitásának teljes fényű csillogása a Vándorévek legszebb darabjaiban. Liszt ezen korának muzikális felfogásán és technikáján túlnőtt szerzeményeit a magyar közönség nem is ismeri, ezeket még ép úgy meg kell szokni, mint a mai moderneket.” A műsort egy-egy ponton részletesebben értékeli a cikk: „Kodály művei közül a megrázó mélységű Székely keserves és a Lisztre emlékeztető e-moll [a ma 9 zongoradarab címen ismert Zongoramuzsikából] váltott ki forró tapsokban kifejezett tetszést.” Ez volt az egyik első a sűrűsödő alkalmak sorában, amikor Kecskeméten nagyobbszabású hangversenyen Kodály- művek csendültek fel, s az egyetlen, amikor Bartók volt az előadójuk! A Közlöny cikkírója így fejezi be beszámolóját: „Saját szerzeményei közül bemutatta Bartók azt a balladát, melynek motívumait az Alföldön találta.” (Angoli Borbála, a 15 magyar parasztdal 6. száma.) „Drámai erő és férfias lendület fűtötte át az Allegro barbaro előadását. A kevés, de igen lelkes közönség tomboló ünneplését a páratlan szerénységé' Bartók két ráadással köszönte meg. Eljátszotta kedves szerzeményét: Este a székelyeknél és a Gyermekeknek ciklusból néhány meleg népdalátiratot. A szerdai est ünnepi dátum marad a zeneiskolai hangversenyek történetében, mert világviszonylatban is legelső klasszisú zongoraművészünk és zeneszerzőnk ajándékozta meg hallgatóit lelkének pazar gazdagságú kincseivel.” * A következő években sem tűntek el a Bartók- művek a kecskeméti hangversenyműsorokról, de Bartók személyes közreműködésére csak I936- ban került sor ismét, akkor azonban egy valóban zenetörténeti jelentőségű esten. A nagysikerű, országos visszhangot kiváltó magyarországi Schütz-, Purcell-, Josquin-bemutatók, a Kodály- kórusok ősbemutatói érlelték meg a helyzetet arra, hogy a Vásárhelyi Zoltán vezette Kecskeméti Városi Dalárda Bartók évek óta bemutatásra váró nagyszabású népdal-kórusait is közönség elé vigye. A vegyeskarok bemutatójára még visszatérünk, itt csak a Bartók személyes közreműködésével elhangzott műsorszámokra vonatkozó korabeli értékeléseket, beszámolókat idézzük. A Kecskeméti Közlöny 1936. május 13-án számolt be a 11-i koncertről, amelyen a zeneszerző kedvelt és itt már többször előadott művei mellett az Op. I 4-es Szvitet, illetve az I. rapszódiát, az Országh Tivadar társszerzői közreműködésével1 készült népdal-átiratokat és Beethoven Kreutzer-szonátáját játszotta. Az utóbbi hármat Zathureczky Ede hegedűművész társaságában szólaltatta meg Bartók. A méltatás szerzője, (j. f.) azazjoós Ferenc többek között ezt írta: „Nagyon meleg ünneplésben volt része Bartók Bélának úgy is mint zeneszerzőnek és úgy is mint utólérhetetlenül nagy zongoraművésznek. Zathureczky Edével előadott rapszódiája és népdal-sorozata csak ebben a fejedelmi szereposztásban érvényesül igazán. Zathureczky varázsvonója mellett Bartók varázszongorája tudja csak megéreztetni ezeknek a műveknek rusztikus erejét és leheletfinomságait.” A zenei eseményről a fővárosi sajtó is megemlékezett. Lányi Viktor a Pesti Hírlap 1936. május 12-i számában Bartók sikeréről ekként számolt be: „Fokozódott az ünnepi hangulat, amikor négy zongorára írt kompozícióját játszotta el, az utolsó szám elhangzása után a közönség virágesővel borította el a dobogót.” A kecskeméti újság munkatársa még megjegyezte: „a tüntetőén hatalmas ünneplés szemmel láthatóan mélyen meghatotta az ősz mestert.” Hogy valóban így volt, elhihetjük a szemtanúnak, ha némiképp ellenkezik is a Bartók tartózkodó magatartásáról kialakult képpel, mert ez volt az egyik időszak, amikor saját műveinek előadását a zeneszerző csak vidéken vállalta, Budapesten nem. így valóban örömére szolgálhatott a lelkes és az ő mondanivalóját is megértő, vagy legalábbis megérző közönség. * Egy 1939. január 16-án kelt levelében Kun Imre hangversenyrendezőnek Bartók azt írta, hogy „a kecskeméti szerz.[ődés]-t megkaptam: a végleges műsort ma küldtem el (a kívánt Kreutzer-szonátával) egyenesen Baranyi ig. urnák.” Erről a tervezett koncertről azonban a korabeli sajtó mit sem tud ... A kecskeméti közönség sajnos szegényebb maradt egy Bartók- hangverseny élményével ... * Bartók Béla hangversenyei a húszas évek végétől szemmel láthatóan befolyásolták a zeneiskolai hangversenyek — növendék és tanár szereplők — műsorát. 1928-tól a korábbinál sűrűbben tűnnek fel a Gyermekeknek egyes darabjai a koncerteken, de bővül is a repertoár. Olyan művekkel is, amelyeket a zeneszerző maga ismertetett meg a kecskeméti közönséggel (Este a székelyeknél, Medvetánc, majd később: Allegro barbaro). Főként Vásárhelyi Zoltánná növendékei szerepelnek Bartók-művekkel, köztük a Szonatinával is. Szinte természetes, hogy a zongoradarabok közül csak a korai, az 1907 és 1916 között keletkezettek hangzottak el, hiszen Bartók maga is ezek közül válogatta műsorát (kivételt csak az I. rapszódia [1928] és az Országh Tivadar társszer80
