Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Tóth László: Bartók Béla
TÓTH LÁSZLÓ BARTÓK BÉLA Romain Rolland abban a ragyogó tanulmányában, melyben megjelölte a zeneművészet helyét a történelemben, beszédes példákkal illusztrálja, hogy az egyik művészet átömlik a másikba. Nincsen közöttük szigorúan lezárt sorompó. Idézi Michelangelót, aki szerint „a jó festészet zene, melódia”. A költészet is él és hat a zene eszközeivel. Nem a német jazz-poétákra gondolok, hanem a mi tragikus sorsú, holtában is elevenen ható Adynkra. Az a hitem, hogy a magyar muzsikát az emberiség lírájával felemelő Bartók Béla művészetét Ady Endre költészetével való párhuzam révén mérhetjük fel legtöbb tanulsággal. Küzdelmes életűk.gyötörtetésük,az érvényesülésértvívott csatáik, a lázas jelennel való teljes egybeforrottságban fogant és a tisztultabb holnapért reszkető, prófétai ihletű alkotásaik száz és száz ponton való találkozásából e cikk keretében — beható tanulmány helyett — felállítom a párhuzamot, amit minden Ady-értő és Bartók-hívő lelki berendezettsége szerint építhet tovább. * Ady nem szakadt el a tradíciótól, mint ahogy Petőfi sem rázta le a múltat. Ady verselésében sutba dobta az idegen formákat, nyelvében visszatért a Bibliához, kuruc- korszakhoz, Csokonaihoz. Bartók a magyar paraszt hihetetlenül gazdag zenei kincsét fedezte föl. „Ezt a nagyszerű anyagot — mondja — egyrészt felhasználtuk rövid kompozíciókban oly módon, hogy a dallamokat elláttuk kísérettel, másrészt eredeti inspirációt meríthettünk ugyanebből a forrásból”. Ady zsenije előtt problémák merültek föl, a magyar sors viharfelhői vonultak el. Százszoros intenzitással élte az életet s amit mondott, nem lehetett könnyed, felhőtlen, szürke vagy szórakoztató. Megértéséhez elmélyülés kell, bekapcsolódás a titok-világába. Bartók a zene átmeneti, forrongó idején a népi muzsika melódiájával és ritmikájával, a legmagasabb zenei intellektussal a mai ember bonyolult és irányt vesztett lelkét szólaltatja meg. Megértéséért harcolnia kellett, mert mély, bensőséges, szűziesen tiszta érzelmeket tolmácsolt; megértéséhez be kell kapcsolódni az új hangnemiségbe és az új kontrapunktba. Ady költészete Makkai Sándor szerint „mélyen érzelmi, indulati, szóval lírai mivoltánál fogva voltaképp lényegében zenei; egész költészete transzponálható egy sötét és tragikus hullámzásé, hatalmas zenére”. Ady nem az értelemhez beszél, az érzelmekre hat. Megdöbbent, lesújt, korhol és megtisztít. Ady, ahogy muzsikusbarátja, Pap Viktor említi, kottapapíros nélkül valósággal harmonizált. Verseinek van értelme, de nem csak értelme, de színe, sőt illata is. Ady költészetének zenéje és Bartók zenéjének költészete egyaránt emberfeletti erővel hat. Bartóknál nem hallhatjuk a romantikusok pepecselését, hanem élvezhetjük a felemelő összhatású, klasszikus nemességet, színek káprázatos gazdagságát. Mai festményt nem nézhetünk egy lépésről, az orosz népzenét megszólaltató Stravinszkyt nem hallgathatjuk a zenekarban benn, a részletek bírálatával. Senki sem vonhatja ki azonban magát a modern zene; Stravinszky, Honegger és Schönberg hatása alól. És Bartók ezeknek már föléje nőtt s mert kezdettől fogva klasszikus irányba tört, művészete éppúgy megtalálta a tökéletes formaegységet, mint Ady költészete. Lévay: Szüretünk című verse egyszerű, kedves; Ady: Elillant évek szőlőhegyén című verse mély szimbólumokat rejt. Amint Földessy magyarázta, Szabolcska Mihályt Páris hangulatos versre ihlette, Adynál mélyebb nyomokat hagyott a párisi hajnal és a 74
