Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 3. szám - Körber Tivadar: A pedagógus Bartók

házi alkalom kínálkozott. 1933-ban kisfiam, Péter nagyon kért, taníttassuk zongorázni. Gondoltam egy nagyot és merészet — és magam fogtam hozzá ehhez a számomra kissé szokatlan feladathoz. Ének és technikai gyakorlatokon kívül csakis Mikrokosmos muzsikát kapott a gyerek; remélem, hasznára vált, de azt is bevallhatom, hogy én is sokat tanultam ebből a kísérletből.” így vall Bartók röviddel kivándorlása előtt, az utolsó itthoni interjúban. A Mikrokozmosz hat füzete tehát elsődlegesen az oktatás céljára készült. A legelső darabok valóban a kezdő zongorázókat segítik a hangszer birtokbavételének útján. S aki eljut a technikai képzettségnek és zenei érettségnek arra a fokára, hogy a magasabb füzetek darabjait is meg tudja szólaltatni, eközben nemcsak a zongorajátékkal, hanem Bartók személyes mondanivalójának, jellegzetesen huszadik századi zenei nyelvének, azon belül egyéni stílusának tömören fogalmazott summázatával is megismerkedett. Pedagógiai művek, előadási darabok vagy műhely- tanulmányok gyűjteménye? Ez is — az is. Történelmi analógia jut eszünkbe: nem kisebb mester, mint Johann Sebastian Bach pedagógiai céllal írt műveiben — például a két- és a háromszólamú invenciókban — nemcsak hangszeres gyakorolnivalót adott tanítványainak, hanem egyszersmind a zenei szerkesztés egy-egy „titkába” is bevezette őket.

Nemcsak a zongoristákra gondolt Bartók. „A 44 duó két hegedűre [...] ugyanolyan céllal készült, mint annak idején a »Gyermekeknek« c. sorozat: had’ jussanak a tanulók a tanulás első egynéhány évében olyan előadási művekhez, amelyekben a népi zene keresetlen egyszerűsége annak dallambeli és ritmusbeli különösségével együtt megvan.” Közvetlenül pedagógiai indíttatású műveinek betetőzését bizonyos tekintetben alighanem egyneműkari műveiben ismerhetjük föl. Mégpedig azért, mert Bartók ezekben bebizonyította: vokális művekben is meg tud szólalni legszemélyesebb hangján úgy, hogy gyermekek — tehát elvileg és gyakorlatilag: mindenki — számára hozzáférhető legyen. E vállalkozása sikerét ötödfél évtized igazolta, elsőként Kodály ismerte föl, aki immár klasszikus méltatásában ezeket írta 1936-ban: „Ezt a nyelvet azonnal megérti, magáénak érzi a gyermek, különösen, ha a népi dallam levegője már átjárta, akár úgy, hogy beleszületett, akár úgy, hogy belenevelték. Megérti, mert ahogy Bartók a gyermekhez fordul, abban nincs semmi a »pedagógus« fontoskodásából, vagy a magát gyermekké álcázó felnőtt selypítéséből. Nem száll le a gyermekhez, úgy nézi, mint embertársát. Ahogyan csak az láthatja, akiben fehér hajjal is épségben maradt a gyermek. — S amit a gyermeknek mond, azt mint felnőtt is vállalja, abból a felnőtt is érthet. Teljes értékű művészet ez, felnőttek számára is.” Ezeket a gondolatokat akár mottóként is idézhettem volna, írásom élén.

Az egyneműkari művekben népi szövegekre alkotott Bartók teljesen eredeti kompozíciókat. (Hasonlóan a Cantata profana román kolindaszöveg-átköltéséhez.) Igen tekintélyes az életműben azoknak a daraboknak a száma, amelyek népi dallamok feldolgozásai: magyar, szlovák, román népdalok, énekhangra, kórusra éppúgy, mint — legnagyobbrészt — hangszerekre. (A már említett negyvennégy hegedűduó java része is ilyen.) Messzire vezetne és nem is tartozik szorosan a tárgyunkhoz annak alaposabb vizsgálata, mi mindent jelentett Bartók számára a népzene. Tudományos kutatás tárgya volt egyrészt, s a zenei nyelv megújulásának, az önálló stílus kialakulásának forrása és állandó éltetője másrészt. Olyan magasrendű művészi értéket ismert meg Bartók a magyar és más, kelet-európai (sőt futólag észak-afrikai és kisázsiai) népek dallamkincsében, melynek tanulmányozására és tudományos feldolgozására soha nem sajnált időt és fáradságot; ismert tény, hogy Amerikában, a Columbia Egyetemen csaknem két évet töltött a Parry-féle jugoszláv népzenei gyűjtemény lejegyzésével és sajtó alá rendezésével, ami a megélhetési gondok enyhítésén túl nyilvánvalóan szakmai-művészi szempontból is sokat jelentett számára. A tudományos cél és az egyéni ambíció mellett azonban —az életmű tanúsága szerint — a népdalok magasrendű esztétikumát, hang54