Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Salamon Konrád: Bartók és a Márciusi Front
építészet Kodálya vagy Bartókja?”3 1935-ben lelkesen ünnepelték, hogy az Operaház 18 évi elhallgatás után végre ismét műsorra tűzte a Fából faragott királyfit, Kodály Székelyfonójának társaságában.4 Maga a falukutató mozgalom is több szálon kötődött a bartóki—kodályi gyűjtőutak hagyományához, s ezért is volt hatásában nagy jelentősége annak, hogy amikor a hatalom Féja Gézát és Kovács Imrét falukutató műveikért a vádlottak padjára ültette, a perek elleni tiltakozásul gyűjtött aláírások közt ott olvasható Bartók Béla neve is, akivel borbély Mihály és Hont Ferenc íratták alá a nyilatkozatot. Hont emlékezete szerint a Zeneakadémián keresték fel Bartókot, aki a felkérésre azt mondta, ha ezt aláírom, törvénysértést követek le. — Dehogy követ el tanár úr, válaszolta Hont. — Ne beszéljen, mondta Bartók, ez törvénysértés; adja ide a töltőtollát!5 Kodály az aláírásgyűjtés idején Balatonkenesén tartózkodott, ahol Porga Lajos kereste fel, de nem sikerült meggyőznie a mestert a tiltakozás hatékonyságáról annak ellenére, hogy Kodály a falukutatók közül épp az elítélt Féja Gézát tartotta a legtöbbre.8 A tiltakozó nyilatkozatot, melyet Bartók mellett Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Matolcsy Mátyás, Erdei Ferenc, Fodor József, Illyés Gyula, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sárközi György, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Szabó Zoltán, Veres Péter és Tóth Aladár írtak alá, Matolcsy Mátyás képviselő ismertette a képviselőház 1937. november 3-i ülésén. Előadását gyakran szakították meg helyeslő közbekiáltások, a végén pedig „Éljen! Éljenek!” kiáltásban tört ki a baloldal. A zaj csitultával Matolcsy azzal fejezte be felszólalását, hogy kérte a kormányzatot, utasítsa az ügyészségeket az aláírók perbefogására is.7 Erre természetesen nem került sor. A parlamenti vihar után november 13-án rendezték meg a Márciusi Front és a Magyar Múzsa Bartók—Kodály műveiből összeállított énekkari hangversenyét. Az est fényét emelte, hogy Bartók személyesen is fellépett, s ez volt Kodály Felszállott a páva című kórusművének a bemutatója. A Magyar Múzsát baloldali és kommunista értelmiségiek hozták létre 1937-ben. Fő szervezője Borbély Mihály volt, részt vettek benne többek közt: Erdei Ferenc, Kállai Ernő, Lengyel Balázs, Szervánszky Endre, Gergely János, Török Erzsi, Szendrő Ferenc és Székely Endre. Megalakulásában az jutott kifejezésre, hogy nemcsak az írók, hanem más művészek és egyéb szellemi foglalkozásúak is keresték azokat a lehetőségeket, hogy a Márciusi Fronthoz hasonlóan — vagy azzal együtt — tegyenek valamit a társadalom demokratikus átalakításáért, a művészetek és a tudomány fejlődésének előmozdításáért. A Magyar Múzsa — mely összejöveteleit a Kovács (Savoy) Kávéház emeleti helyiségében rendezte — egyik fő feladatának tartotta, hogy a hivatalos zenepolitikával szemben Bartók és Kodály művészetét népszerűsítse, forradalmi jelentőségét megértesse. Ennek jegyében valósították meg Borbély Mihály kezdeményezésére az említett énekkari hangversenyt, mint a Márciusi Front zenei estjét. Az esemény előkészítésében és lebonyolításában — jellemzően az akkori idők egységfrontot kereső szelleméhez — több baloldali csoportosulás is részt vett. A hangverseny szüneteiben a kommunista Gondolat terjesztői a folyóirat legújabb számát osztogatták a zsúfolt nézőtéren, melyben épp most jelent meg Bálint György: Bartók a népért című írása abból az alkalomból, hogy a „magyar írók kiáltványa alatt, melyet a képviselőház egy viharos napján olvastak fel, első helyen áll Bartók Béla neve ... A magyar nép zenéjének zseniális kutatója nem tudott hallgatni, mikor látta, hogy börtön fenyegeti a magyar nép nyomorának kutatóit... A szabadság . . . a nép ügye, s minden szabadságkövetelés szükségképpen népi követelés is. Ezért természetes, hogy azok a szellemi emberek, akik a lélek felszabadulásáért indulnak harcba, félúton találkoznak a néppel, mely a társadalmi felszabadulásért küzd. Vannak sokan, kik megrettennek a számukra talán váratlan találkozástól és visszafordulnak. 41
