Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Tüskés Tibor: Bartók és a népi írók
lehetne szerkeszteni az itteni népek mély rokonságát s a nacionalizmus szította gyűlölet ellenére is élő testvériségét igazoló írásokból, abból az olvasókönyvből semmiképpen sem hiányozhatna ez az útirajz.” Sorai „a népből kinőtt Duna-gondolatot”, az őszinte emberség és hű testvériség bartóki eszméjét hirdetik. Németh a népművészet pusztulásán töprengve Bartókra hivatkozik: „A népkultúra sorvadásában, ha egyszer megkezdődött, nincs megállás: a megőrzésre egy mód van csak, ha emlékeiből a szellem (nem a törülköző és a fakanál), mint nálunk Ady, Bartók, vagy Móricz műveivel, a műveltek kultúráján szívódik fel.” Magyarok és románok jövőjét a királyi Romániában abban látja: „A magyar kisebbség természetes szövetsége az, aki a fasizmusnak legerőteljesebb ellenfele.” A romániai útirajz éles támadásokat váltott ki itthon és Romániában egyaránt. Némethet a rendőrségre is beidézik. A fölháborodás azonban nem tudja elhallgattatni. 1939-ben és 1940-ben újból több cikkben figyelmeztet a „tejtestvérek” kapcsolatára, „Közép-Európa közös sorstól szoptatott gyermekeinek” közösségére. Sőt nemcsak hirdeti a „Duna-gondolat”-ot, de példát is ad a kelet felé tájékozódásra, a magyar irodalom délszláv kapcsolatainak föltárására (Krleía Adyról; Híd a Dráván; Most, Punte, Silta). * Bartók neve nemcsak a hazai népi írói mozgalomban emelkedett példává, hanem a határainkon túl, a magyarlakta területeken kibontakozó, a népi mozgalommal nagyjában párhuzamosan és egy időben tevékenykedő, haladó és ellenzéki csoportosulásokban is, mindenekelőtt a csehszlovákiai Sarló-mozgalomban és az erdélyi értelmiségi ifjúság, az Erdélyi Fiatalok-nak nevezett mozgalom körében. Az 1928-ban, a Gombaszög melletti táborban megalakult Sarló Bartók ügyét a saját ügyének tekintette. 1929-ben Bartók közreműködik a pozsonyi Toldy-kör férfikarának bécsi koncentjén, s a Toldy- kör röviddel ezután fölveszi a zeneszerző nevét: ez volt az első testület, amely Bartók nevét viselte. Ugyanebben az évben Bartók a Prágai Magyar Hírlap-ban a folklorizmus jelentőségéről nyilatkozik. A Sarló-mozgalomhoz kapcsolja Bartók nevét további két adat: 1931-ben A népmese hatása a műzenére címmel előadást tart a pozsonyi Urániában, s ugyanebben az évben A Mi Lapunk közli Bartók 1921-es Önéletrajzá-nak részletét. Talán ezeknél is fontosabb, hogy Balogh Edgár, a Sarló vezetője A kelet-európai kérdés felvetése című, 1932-ben Pozsonyban megjelent tanulmányában Bartók gondolataival egybevágó terveket fogalmaz meg: „Szükség van a kelet-európai kérdés gondos tudományos vizsgálatára a legfelelősebb szaktényezők részéről, továbbá a kérdés széles körű nyilvánosságra hozatalára és ellenőrző megvitatására, általában az európai, de különösen az érdekelt kelet-európai nemzetek, így a szlovákok, ukránok, lengyelek, románok, bolgárok, szerbek, horvátok, szlovének és magyarok munkás- és parasztmozgalmi képviselői, valamint általános közvéleménye előtt.” — Az erdélyi magyar fiatalság soraiban a Bartók-kultuszt a zeneszerző 1922 és 1936 között megismétlődő hangversenykörútjai táplálták. Meglepő és elgondolkoztató az a gazdag, több száz tételt tartalmazó sajtóvisszhang, amely Bartók hét romániai hangversenyét az erdélyi időszaki sajtóban kísérte. Bartók és a népi írók kapcsolata a harmincas évek közepén válik intenzívvé. A zeneszerző több évi visszavonultság után kilép magányából, egy évtized után ismét cikkeket ad a folyóiratoknak, haladó közéleti szereplést vállal, s különféle módon fejezi ki rokonszenvét olyan szellemi mozgalmak iránt, amelyekben bizonyos mértékig eszméinek támogatóit és segítőit látja. Ekkor kerül kapcsolatba a népi írók folyóiratával, a Válasz-szal. 36
