Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - Tüskés Tibor: Bartók és a népi írók
távol eső alkotók — műveiben a népzene hatása érvényesül. Már egy korai, 1911-es cikkben arra mutat rá, hogy az új magyar zeneművészet „közös sajátosságai” is talán „az igazi magyar népzene befolyásából fognak majd származni”. Fölismerését, mely szerint a modern magyar műzene mindenütt a népitől újul meg, alkotóként, műveiben is kamatoztatja. „Ezt az anyagot [ti. a magyar, a román és szlovák népzenét] egyrészt felhasználhattuk rövid kompozíciókban, oly módon, hogy a dallamokat elláttuk kísérettel, másrészt eredeti inspirációt meríthettünk ugyanabból a forrásból.” Valamivel később írja: „A mi dolgunk az volt, hogy megérezzük ennek a mindeddig ismeretlen zenének szellemét és ebből a szavakban nehezen kifejezhető szellemből kiindulva teremtsünk zenei stílust.” A tanulmány megállapítása pontosan egybevág azzal a gondolattal, amelyet 1931-ben Octavian Beunak, Bukarestbe írt német nyelvű levelében így fogalmazott meg: „Az én igazi vezéreszmém [. . .] a népek testvérré- válásának eszméje, a testvérré-válásé minden háborúság és minden viszály ellenére. Ezt az eszmét igyekszem — amennyire erőmtől telik — szolgálni zenémben; ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás!” S hogy a vallomás mennyire nemcsak eszme volt Bartók számára, legfényesebben — a Lukács György által legnagyobbra tartott mű — a Cantata profana bizonyítja. Bartók emberi magatartásának, közéleti megnyilatkozásainak talán legerőteljesebb vonása: humanizmusa és békevágya. Már az első világháború idején fölemeli szavát a nacionalista uszítás ellen: „a parasztokban ádáz gyűlölködésnek más népek iránt nyoma sincs és sohasem volt [. ..] gyűlölködést másfajtájúak ellen csak felsőbb körök árasztanak!” Előszeretettel használt kifejezése a „testvér-nemzetek”, s gyakran idézett terminológiája a „Kelet-Európa”. 1918 novemberében aláírja a kiáltványt, amely a felbomló és széteső monarchia helyébe egy szabad nemzetekből álló államszövetség megalakulását javasolja. Amikor a hitleri fasizmus új világháborúval fenyegeti az emberiséget, 1936-ban a népzenei gyűjtésről írt tanulmányát ezekkel a kiemelt, ritkítottan szedett szavakkal zárja: „ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjában föl lehetne gyűjteni.” * A világháború vége, a monarchia összeomlása, a forradalmak bukása, a trianoni békediktátum és a kibontakozó gazdasági világválság új helyzetet teremtett a magyar társadalom számára. A húszas évek második felében az ifjúság soraiban erjedés és radi- kalizálódás indult meg; az ellenforradalmi rendszerrel meghasonlott, a nyomor, az éhség, a reménytelenség, az állástalanság árnyékában élő értelmiség a társadalmi reformok irányában tájékozódott. Az ifjúsági ellenzéki megmozdulások és a nyugtalan értelmiség élére fiatal írók álltak, akik az elmaradt megújulást a nép oldaláról látták, társadalmi reformokat sürgettek, és az előttük járt nemzedék — Ady, Bartók és Móricz — forradalmi örökségét kívánták folytatni. Bartók hatása az irodalomban a húszas évek második felében vált általánossá. Az ellenzéki ifjúsági mozgalmak Ady és Móricz neve mellett mind gyakrabban hivatkoztak Bartók (és Kodály) nevére; az írók, akik keserű helyzetismerettel néztek az ország arcába és növekvő veszélytudattal keresték a kapcsolatot a parasztsággal, Bartók koncepciójában ösztönző erőt láttak. Az új népi írói mozgalom kibontakozásában Bartók programja jelentős szerepet játszott. Zenetudományi munkássága, közéleti szerepe, egyetemes humanizmusa elősegítette a népi írók öntudatosodását. 29
