Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Medvigy Endre: Sinka István megszólal ... (A költő és a népi írók szabadkai estje - tanulmány)
kell alakítani s hogy ehhez a parasztság erejére is szükség van, akkor még megtudhatjuk, hogy mire képes hát a magyar paraszt.” Veres Pétert igaz barátja, SIN KA ISTVÁN követi a színpadon. „Hanem aztán Sinka! Már magába véve, hogy költő, mégpedig ízig-vérig való, egyéni hangú, igazán nagy költő elég ahhoz, hogy azelől, aki először hallja kiváltképp prózai műsorszámok között, ne legyen sikere! Hát még amit mond! A népet és a magyarságot még általában, mint Féjánál, el lehet viselni, s meg kell őszintén tapsolni. A parasztot általában, mint Veres Péternél, ma ugyancsak nem nehéz. Hanem amikor előáll egya népből és első személyben jajgat és panaszol...” „Hol is kezdjem? ... megszülettem, majorok rongyosa lettem” Sinka választóvízbe dobta a közönséget. Az úriszék intézményét majd 100 éve eltörölte a forradalom. A pór vádjai azonban túlságosan élőek, hiába öltözteti a költő mondandóját történelmi köntösbe. Végül a vers nem csak panaszol, vádol, de fenyeget is: „S enyém, amikor vérbe fúl a szabadság ... és enyém, mikor dalolva jön a föld alul — enyém az új forradalom: a magam jussát csak nem hagyom!” A népköri ifjúság az esten létszámában alulmaradt, így a Dózsa forradalom szellemét idéző Sinka Istvánt vissza nem tapsolhatták. DARVAS JÓZSEF „Hűség a néphez!” címmel tart előadást. Veres Péterhez hasonlóan népfrontos szellemben szól a munkás-paraszt szövetségről: „Az lehet és az legyen a munkánk, hivatásunk, hogy ezt a két réteget: a parasztságot és munkásságot, a falu és a külváros népét minél jobban összeforrasszuk a közös szellem tüzével.” ... „íme, tehát a méltó feladat: munkálkodni az összetalálkozás és az együttmaradás érdekében. Ezt azonban csak az irántuk való hűségben lehet, mert a faluszéle és a külváros népe egyaránt bizalmatlan: nem hisznek abban, aki elmegy tőlük, hanem hisznek annak aki közéjük jön, csak annak, aki közöttük van. Én velük akarok maradni mindig s ezt tartom magam számára a legfőbb parancsnak: hűség a néphez, a dolgozó magyar milliókhoz, amelyből vétettél!” Darvas József és Veres Péter nem hiába beszélt a munkás-paraszt szövetségről: az esten NAGY ISTVÁN kolozsvári munkásíró képviseli a proletariátust. írásának címe: „Egy vidám történet.” „A léha olvasmányokhoz szokott ismerősök gyakran szememre vetik, miért háborgatom a szegények ügyes-bajos hétköznapjait írásaimban, hiszen torkig lehetnek a nyomorúsággal írásaim nélkül is. Bizonyára jobban esne nekik, ha elbeszéléseimben a jó emberek végre erősnek bizonyulnának és legyőznék a gonoszát. Gyullasszam ellenálhatatlan szerelemre a gazdag ifjakat a munkásfiatalok iránt és házasítsam össze őket.” Az író szívesen megfogadná a jótanácsot. „Eltökéltem magamban, hogy a szomszéd utcában lakó Széki Jolánt mesémben feltétlenül férjhez adom ... mondjuk a legfijabb Egressi grófhoz.” — „Mert tinéktek grófnő kellett”— Ä realista iró az áthidalhatatlan társadalmi különbséget minden igyekezete ellenére sem tudja a novellában legyőzni, a valóság mindig közbeszól. így Jolánt mégsem a gróf, hanem vasmunkás vőlegénye veszi feleségül. A lakodalom után fél esztendő sem telt el,amikora könnyelmű vasas mindkét lába lefagyott a keleti fronton. 1942-ben kegyetlenül időszerű az emlékezetes Béke-esten elhangzott Ady fohász: „Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem. AZ EST VISSZHANGJA Nem harcolok és nem csókolok, Elfáradt már az ajkam S száraz kóró a két karom már, Uram nézz végig rajtam.” A népi írói est első kritikusa Bácska főispánja. Úgy találta, hogy Sinka a „borzas parasztforradalmár A pór megszólal a magyar úriszék előtt című lázító versének elszavalásával megvalósította a vagyonos osztályok elleni izgatás bűntettének tényálladékát.” Az esetről idézzük Veres Pétert:,,... Sinka István a maga módján — másképpen nem tudott — a verseivel mindig jelent volt nem csak a múltban,hanem a mindig folyó és másképpen folyó történelemben is. Nem csak akkor, amikor a Bács megyei főispán és a velevolt megyei urak 7
