Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - MŰHELY - Mindenkinek, aki a színházzal akar jót - (Harag György válaszol Tömöry Péter kérdéseire)
tusban, akár típusban, amely a tasnádi, margittai évekből származik, amely a tudat szövedékében elraktározódott, s onnan bekerül a színpadra. Ezek a megélések most szinte aktuálisan jelentkeznek a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-ben, amelyet jelenleg rendezek Kolozsváron. Hiszen Móricz ezt a darabot Sztánán eltöltött néhány napja emlékeiből ihletve írta. Amikor én ezt az előadást rendezem, nekem is minduntalan eszembe jut egy júniusi nap, amikor a tasnádi házunk előtt apámnak a névnapját ültük. A nagy diófa alatt. És folyt-folyt három napig az „orgia”. Margittá, Tasnád, Nagyvárad gyerekkori élményeivel feltarisznyálva érkezett Kolozsvárra. Kolozsvár a háború előtti erdélyi magyar művelődési élet központja volt. Néhány év megszakítás után megkísérelte új körülmények között magát újból a nemzetiségi lét centrumaként megteremteni. Ebben nagy szerepet játszott a kolozsvári színház. A kolozsvári színház mindenkor egy stabil, fix pont volt az erdélyi magyar művelődési életben. De a közéletben is. Égészen 1948-ig. Addig is létezett Romániában más magyar nyelvű színház, például a nagyváradi, mely a jelentősebbek közé tartozott (itt csak rövid időre, 1934—1940 között szakadt meg a munka, amikor a színház tönkrement, és a kolozsvári Thália fölszippantotta). Volt Aradon is színház, a Jenei Ottó társulata, Szatmáron a Jakabffy Dezső-féle társulat, amely 1948-ig működött. Ezek többnyire magántársulatok Voltak, amelyek az államosításkor megszűntek. A kolozsvári színház mammutvállalat volt. Operettrészleggel és prózai társulattal. Nagyon érdekes dolog azonban, hogy 1946-ban, év elején Tompa Miklós és Kemény János kezdeményezésére és aktív szervező munkája nyomán megalakult a Marosvásárhelyi Székely Színház. Mindjárt az elején ideszerződött Szabó Ernő, Andrási Márton, Orosz Lujza, Borovszky Oszkár, Kőszeghy Margit, Váradi Rudolf. . . A legjobb erők a kolozsvári színházból. Mellettük aztán megjelent Kovács György, akit a kolozsvári színház nem szerződtetett le (anyagiakban nem tudtak megegyezni). Persze az anyagi nézetkülönbség mögött bizonyos elvi harc is rejtőzött. Szabó Ernő is így távozott a kolozsvári színházból, Delly Ferenc szintén. A székely színház ily módon tulajdonképpen a kolozsvári színházból alakult meg. Jelenléte és kihatása meghatározó volt az egész romániai magyar színjátszásban a második világháború után. Ez a hatás még ma is él, nem lehet letagadni, hiszen sokkal erőteljesebb volt mint azt bevalljuk. A két színház közötti különbség stiláris vagy világnézeti különbségként jelentkezett? Stiláris különbségként. Hiszen a kolozsvári színház is elkötelezett színház volt és vállalta a szocialista színház emblémáját. De sajnos — különböző körülmények miatt — helyet adott a dilettantizmusnak. Főként a rendezői munkában. A Marosvásárhelyi Székely Színház pedig akkoriban csillagként ragyogott a romániai magyar színjátszás egén. Égyik előadása a másik után példázta a legmagasabb igényű művészi színjátszást. Mi Kolozsváron az improvizáció, a műkedvelés terében mozogtunk. Születtek itt is elfogadható előadások: a Kőműves Nagy Lajos egyfajta látásmóddal, de szenvedéllyel és kulturáltan rendezett előadásai jelentették a legmagasabb szintet a kolozsvári színpadon. Mellette volt azonban öt-hat-tíz ember, aki rendezett. (Volt olyan is, aki csak egyet rendezett, aztán távozott a színházból, az is megtörtént, hogy idegen ember jött be a színházba, két előadást rendezett, azt sem tudtuk róla, honnan jön és utána hova megy.) Ha nem volt egy tucatnyi azoknak a száma, akik háborítatlanul bejuthattak rendezni a szabad prédára dobott kolozsvári színházba, akkor keveset mondok. Ez volt a kolozsvári színháznak a vergődéstörténete. Ön a kolozsvári színház „vergődéses” időszakában a színház rendezője volt. Ahogy visszaemlékezéséből kitűnik, ugyanakkor a Székely Színház feltétlen híve. Honnan ez a furcsa kettősség? Az történt, hogy én, bár a kolozsvári színház tagja voltam, ugyanakkor még nem fejeztem be a színiakadémiát. Akkor már a rendezői fakultásra is fölvettek. A szín48
