Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - MŰHELY - Varga Suplic Sándor: „Magyarország felfedezése” filmen
A tantestületek szakmai továbbképzésében a filmek hatását méri fel a józsefvárosi kísérlet, miként a hasonló Bács-megyei forgalmazás is. A Csoport munkabrigádokat alakít a film iskolai felhasználásának elemzésére, különös tekintettel a mindennapi gyakorlat és a társadalmi forgalmazás adta lehetőségekre. Az elemzés fényt derít az ország filmtárainak ellentmondásos helyzetére. Az egyenetlenül elosztott, nagyobbrészt elavult kópiák, az eltérő kölcsönzési szisztémák, a leromlott és nagyon sok különféle típust magában foglaló vetítőgéppark szervizgondjaival olyan állami intézkedést kíván, amely országosan egységesíti a filmtárak munkáját (kópia és kölcsönzés vonatkozásában) és az iskolai vetítőeszközöket. A szemléletükben régen elavult filmek leselejtezéséről nem is beszélve stb. A helyzet feloldására a Munkacsoport 1977-ben Kecskeméten konferenciát szervez a MOKÉP és az Oktatási Minisztérium bevonásával. A konferencia vitaanyagát a fenti szervek képviselőinek referátumai, a munkabrigádok jelentései és egy filmes hozzászólás képezi, Mit látnak az iskolások címmel. Hármójuk által közösen rendezett film az Iskolatelevízió magyar- és történelemóráinak befogadását, eredményességét vizsgálja más-más osztályokban. A konferencia a továbblépés elősegítésére az érdekelt intézmények képviselőiből magas szintű koordináló bizottság megalakítását javasolja. Ugyanebben az évben a Közművelődési Csoport kezdeményezésére — 12 szerv együttműködésével — Baranya megyében Közművelődési Filmhetet rendeztek. A Filmhét lényegében egy olyan forgalmazási modell gyakorlati kipróbálása volt, ahol a működő forgalmazási csatornák — mozi és filmklub — mellett, ezekkel együttélésben vizsgálták a társadalmi forgalmazás módszereit. A szakmai tanácskozások pedig főként e háromcsatornás modell általános forgalmazási gyakorlatba történő átültetésével foglalkoztak. A Filmhét sikere után a — személyi összetételben átalakult — Csoport megyei modellkísérlet beindítására tett javaslatot a Kulturális Minisztériumnak. Dárday és Vitézy által vezetett kísérleti forgalmazás kétféle bázisszervet választott. Komárom megyében a Moziüzemi Vállalat, Veszprém megyében pedig a Megyei Művelődési Központ irányított. Törzsállomány készült a vetítendő filmekről (a bázisszervek filmtárában elhelyezett kópiák, annotált filmográfia, a vetítés utáni vita szempontjai, felhasználható szakirodalom). A megyék társadalmi szervezetei segítették a helyi vitavezetők kiválasztását, a Népművelési Intézet mint szakmai központ irányította a vitavezetők felkészítését és továbbképzését. A kísérlet nem a legyártott filmet tette kiindulóponttá, hanem a valóságban tapasztalható olyan konfliktust, amely filmes és az ehhez szorosan kapcsolódó közösségi önértékelésen át történő feldolgozása a konfliktus feloldásának irányába mutat. A gyakorlatban több ilyen „fehér foltról” jött visszajelzés, ahol új film készítése szükséges. Továbbá lehetővé vált a különböző sorozatokban vetített és vitatott filmek hatásának értékelése. A politikai és tudományos ismeretek alacsony szintje új formák kitalálására ösztönzött. Ilyen pl. a „video-konzerv”: a tudomány neves képviselőinek előadása, interjúja, kerekasztal-beszélgetése képmagnón rögzítve és forgalmazva stb. stb. Az elmúlt két évben a kísérlet a közművelődés olyan új eszközét fedezte fel, amely a többi megyében is kapós lett. 1980-ban további négy megye jelentkezett, s a fővárosban is megkezdődött e forma elterjesztése. Néhány éven belül a társadalmi forgalmazás országos jellegű lesz. A filmes „házalásban” korábban jelzett lehetőség — társadalmunk igényei és a hármójuk által vezetett kollektíva majd tízéves tudatos munkálkodása folytán — a mozgóképrendszerek társadalmi forgalmazásában kezdi bontogatni igazi nagyüzemi formáját. Ahol a megoldatlan problémáinkat felmutató filmek forgalmazása eligazodásra késztető fórumot teremt a különböző közösségeknek a mindennapok 41
