Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - MŰHELY - Varga Suplic Sándor: „Magyarország felfedezése” filmen
összeszedett anyag egyelőre tartalékba került, mert sokkal érdekesebb témák vártak filmes feldolgozásra. A faluban a fiatalok két ellentétes érdekű rétege — a közeli városba járó gimnazisták és a munkások — feszült egymásnak. Kibékíthetők-e, találhatnak-e közös cselekvési formákat? E kérdések mentén indulnak neki Dárdayék a forgatásnak. Első fordulóban Helyzetkép címen — a Dokumentum Stúdió 17 perces kísérőműsor- keretéből — a munkások vádjait és életkörülményeit látjuk: az értelmiségiek nem engedik be őket a falu KISZ-szervezetébe. A második forduló — egy új műhely, a BBS kongresszusi sorozatában — a Küldöttválasztás (egyik operatőr Vitézy). Dárday a Helyzetkép levetítésének ürügyén szenvedélyes vitát provokál azok között, akik már széles ívben kerülik egymást. S mindezt filmezi. A Küldöttválasztás azt kutatja, miért nem érkeznek erről az ellentétről jelzések a járási küldöttértekezlet fórumára. Miért nem szólal fel az, akit segítséget kérni küldtek, s a járási hivatal felszólaló dolgozója miért nem tájékoztatja az értekezletet a külsővati érdekellentétről. A válasz: az értekezleten a közösség reális dolgainak számbavételét szinte teljesen lehetetlenné teszi az ünnepélyes hatásokra törekvés. A beszámoló kizárólag az országos összefüggések és a helyi eredmények halmaza. A hozzászólók csak az eredménylistát gazdagítják ... A helyi problémák jelzése már a szervezet eggyel magasabb fórumán hiányzik. Dárday tovább kíváncsiskodna az okokról, csak éppen nem akad gyártó, aki a film folytatását finanszírozná. Tehetetlenségéből megpróbál erényt csinálni. Harmadik fordulóként magnóval interjúkat készít az elnökségben ülőkkel. Értékvilágukról, társadalomról alkotott felfogásukról, amit a róluk készített fotókkal tenne filmszerűvé. Kár, hogy ez a rész „hiányzik” a filmből. Sokoldalúbb valóságmegközelítéstől esett el a néző. A forgalmazás kérdése mellett e film készítése során kerülnek szembe a másik nagy akadállyal: a filmgyártás akkori szervezete képtelen kielégíteni a szociológiai megismerés támasztotta igényeket. Toldozgatott-foltozgatott ügyeskedéssel két fordulóig bírja a rendező, de a harmadik fordulóra kimúlik a társadalmi ellentmondás feltárásának filmes lehetősége. Adekvát forgalmazási szisztéma, adekvát gyártási struktúra megteremtése — ez a következő évek programja. A külsővati „aranybánya” közben tovább ontja kincseit. Poharazás mellett egy KISZ-es az alábbi történetet meséli: a járási úttörőszervezet angliai jutalomutazásra kétkezi dolgozó származású, zenélni tudó és közösségi munkát végző úttörőt keres és talál, akit szülei a szervezet számára megmagyarázhatatlan okból nem engednek később el, s helyette gyorsan egy értelmiségi gyereket küldenek az útra. Dárday és Szalai Györgyi szeme felcsillan, másnap már kocsiban robognak a helyszínre, egy hét alatt magnetofonba mondták nekik az eset összes résztvevői a történetet. Az anyag olyan jó, hogy filmre kívánkozik. De hogyan? A gyártási lehetőségek és művészi törekvéseik szorításában egy sajátosan kétrészes magyar filmet találnak ki. Az első rész a JUTALOMUTAZÁS című nagyjátékfilm. A választást anyagi lehetőségek (itt kaptak pénzt a forgatásra), talán presztízsokok (nálunk nem a diploma, hanem a nagyjátékfilm avat valakit filmrendezővé) motiválták. Mégis fontosabb erőnek érzem azt a művészi kíváncsiságot, vajon ugyanazon társadalmi státuszt hordozó emberek egyformán viselkednek-e azonos szituációkban? Ebben a filmben tartják be egyedül következetesen, hogy a civil szereplő státusza azonos az eredeti történetben szereplőével. Kíváncsiságuk miatt dobják el a forgatókönyvet, a történetből a forgatás során csak a szituációk „csontvázát” használják, a dialógust nem. „Minden szereplővel előzőleg külön-külön megbeszéltük, mi az adott jelenet 39
