Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - KRÓNIKA - Hankóczi Gyula: Kiskunsági tekerőlantok
Mennyből az angyal..., Csordapásztorok ... és az A keresztfához megyek . . . kezdetű karácsonyi és húsvéti, nagyböjti énekek használata a tekerő-klarinét repertoárban. Zenekincsükről általánosságban még annyit feltételezhetünk, hogy az igen változatos hangszerösszeállításban való együtt muzsikálás, valamiféle alkalmazkodás is lehetett a divat diktálta feltételekhez. A klarinéttal, később hegedűvel, kontrával és bőgővel való közös zenélés, minden bizonnyal az e hangszerekkel járó, azokkal együtt érkező zenei divatot is jelenthette a tekerő számára. Monoton bordun kíséretével azonban egyre kevésbé lehetett amazok egyenrangú társa, s ez is odahatott kísérőhangszerré, ritmushangszerré való degradálásához. 6. A zenének a szórakozás mellett olykor a munkában is szerepe van: kukoricafosztáson, disznóöléskor. Természetesen az ünnepeken, az emberi élet fordulópontjain: lakodalomban, névnapon; az év jeles napjain: karácsonykor, húsvétkor; spontán vagy rendszeres padkaporos bálakon, házi összejöveteleken ugyanúgy, vagy ha lehet jobban. Ezeken a zenélési alkalmakon a zenészek meghatározott feladatot látnak el. A kemence környékén meghúzódva szórakoztatják a vendégeket; fogadják, köszöntik vagy éppen el búcsúztatják őket. Zenéjükkel egy-egy szertartásban is részt vesznek. A fosztáson való zenélés Matkótól Móricgátig egyformán divatozott hajdanán. A hajában letört kukoricát otthon fosztották s e munka befejeztével este 10—12 óra után következett a tánc. Az ilyenkor szereplő zenészcsapat — attól függetlenül hogy tekerő-klarinét kettős vagy rézfúvós együttes volt-e — egy-egy zsák és egy-egy füzér kukoricát kapott fejenként, meg vacsorát. A disznótori mulatsághoz nem minden esetben kapcsolódott zene, amikor igen, akkor igen változatos hangszerekkel. Amit hangszereink disznótori produkciójáról tudunk,annyi, hogy híva vagy hívatlanul az ablak alatt köszöntöttek legelsőbb is, nincs kizárva, hogy ennek meghatározott szokásdala volt. Ezután bementek: „Dícsértessék a Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy ebbe a házba beléphettünk, ha megengedik, egy-két nótát elmuzsikálunk.” Diszótori zenéjükért pénzt és vacsorát kaptak. Rendkívül töredékesek a lakodalmi muzsikára vonatkozó adataink is. Nem tudjuk, szokásban volt-e a násznépet zenével kísérni az esküvőre, nem ismerjük a divatos nótákat és a menyasszonyforgatás zenéjét sem. A távozó vendégeket a Vak Pali . .., a Föl, föl vitézek . . ., és az Isten veled őrmester úr . . . kezdetű kedvelt kísérő nótákkal búcsúztatták el. Névnapra általában hívatlanul mentek köszönteni — ezért maradt fenn a tekerő-klarinét zene e mulatságban tovább, más zenélési alkalmakhoz képest —, bár korábban ide is fogadták a hangszereseket. Móricgáton például 1912—13 táján egy összevont Péter-Pál napra duda-tekerő kettőst. A két ember délután kettőtől éjfél utánig muzsikált. A jeles napok zenei rendjéről Kunszállásról vannak szórványos adataink. Az itt lakó egyik utolsó tekerő-klarinét kettős karácsonykor és húsvétkor szent énekekkel járt köszönteni; talán az ugyaninnen származó szöveget is használták: „Isten éltesse, hogy megértük húsvét napját, engedje az Isten, hogy tovább is megérhessük. Adjon az Isten sok jó erőt, egészséget!” A padkaporos bál a tanyai fiatalság spontán táncmulatsága volt. Abban a tanyában, ahol előzetes kérésükre megengedték, vasárnaponként összegyűltek; bort vittek, mulattak, tamburáltak, beszélgettek. Olykor dudást, tekerőst is fogadtak. Fülöp-Jakabon egy jó üzleti érzékű legény jóvoltából, egy időben gyakran került sor húsos bálákra is. A házigazda legény marhapörköltet főzött, s borral együtt, zeneszó mellett 50 krajcárért árulta. Azok, akik nem vettek az ételből, összeadták a zenészek számára a cigánybért. A többieknek ezért nem kellett külön fizetniük, mert a rájuk eső rész be volt kalkulálva a pörkölt árába. 7. A falu hangszeres specialistái, a muzsikások zömmel a parasztság szegényebb rétegeiből kerültek ki. A zenéhez való viszonyukat is e társadalmi helyzetük határozta meg amellett, hogy volt bennük egy alapvető érdeklődés és zenei tehetség, zenehallás. A muzsikálásban ugyanolyan pénzkeresti lehetőséget láttak, mint bármely más munkában, de nem ez volt a fő foglalkozásuk. Ezért teszik hozzá gyakran a róluk visszaemlékezők: nem ... kimondott zenészek voltak. Nézzük, kiket ismerünk közülük, s mit tudunk róluk. Kecskemétről Hidegh Imre egykori prímást és hangszerkészítőt, aki egy különleges típusú tekerőlantot is készített. E hangszerét azonban sohasem használta mulatságban. Helvécián lakott C. Szabó István klarinétos és citerás, s ugyané környéken Szabó Péter (István?) tekerős. Utóbbi játékos a 70-es évek első felében még csavargatta hangszerét egy iskolai ünnepélyen, azóta meghalt. Matkóról több hangszerest ismerünk: Kúresz István dohánytermesztőt, Hürkecz István napszámost, mindketten tekerőztek. A Deák testvéreket, akik közül Mátyás és Mihály tekerőn, István és János 93
