Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - A. Gergely András: Kultúrszakma...? (Dokumentum-esszé a nyomdászatról, nyomdaiparról)
pozícióból egy kulturáltabb felé való haladást segítenek elő, méghozzá úgy, hogy egy fokozatos közeledési lehetőséget adnak. Példa rá, hogy a nyomdaipari szakmák sokszor szolgáltak nagy írók meg költők pályáján ugródeszkául; de érdekes, hogy ugyanakkor például nyomdászból matematikus nemigen szokott lenni . . . Innen jól el lehet indulni a magasabb kultúra felé, különösen irodalom vagy vizuális kultúra felé, úgyhogy nem pusztán pénzkereseti lehetőség ez sokak számára ... De van erre a mobilitásra másik példám is: könyvkötészeti betanított munkások között igen kevesen vannak már, akik mint könyvkötők könyvművészeknek nevezhetik magukat, mert ez egy gépi betanított munka, szalagmunka ma már, sok apró részműveletből áll, de ez a fajta munka vidéken, egyszerű parasztasszonyoknak komoly elégedettséget jelent, akiknek esetleg az otthonmaradáson és a mezőgazdasági munkán kívül más alternatívájuk nemigen van, mert tiszta, könnyű, kollektívában végezhető munka és falun ez okvetlenül kultúr- munkának minősül. Vagy például a maratok és a retusőrök között is nagyon sokan rendelkeznek képzőművészeti ambíciókkal és képességekkel, mert a nyomda meglehetősen nagy felvevőhelye azoknak, akik semmi mást nem szeretnek, mint rajzolni és ez számukra is összekötő kapocs a művészeti pályák felé . . .” Úgy hiszem, az még nem volna baj, ha csalóka hirdetések csábítására szaporodna a nyomdai munkások létszáma, ha megoldott lenne, hogy a nyomdán belül is pályát válthassanak a csalódottak. Ezek azonban elvétve előforduló esetek, s a nyomdaipari pályák szigorú hierarchiájában a fölfelé törekvők is csak véletlen sikerekben reménykedhetnek. A pályák egymáshoz való viszonyában egy „presztízs-piramis” épült ki, s így jellemző módon szinte csak az egyirányú mobilitásra találunk példákat: a sajátosan gépi technikához kötött, szűk ismeretbázisra szabott szakmák munkásai, azt lehet mondani, sosem választanak „rangon aluli” szakmát, ha váltani akarnak, gyakran még anyagi előnyök miatt sem. Kéziszedőből vagy gépmesterből sosem lesz berakó vagy fűzőgépmunkás. (Fordítva már inkább.) Jellemző viszont az, hogy a fárasztó, „álló” szakmákból az „ülő” szakmák felé lépnek tovább a nők, s a vezetői szintek felé inkább a férfiak. E pályamódosításokban nemegyszer az összetettebb munkafolyamatot gépiesebbel váltják föl. Az álló munkát végző, térbeli mozgásra, kapcsolattartásra is lehetőséget adó kéziszedői pályáról például sokan mennek gépszedőnek vagy fényszedőnek, noha a gépszedés például unalmasabb, gépiesebb, veszélyesebb, térben is elszigeteltebb, zajosabb munka. Vagy: a leghagyományosabb, a magasnyomó gépmesteri munkából a modernebb, nehezebb és felelősségteljesebb ofszet-gépmesteri munkára váltanak inkább. Sajnálatos — és nem csupán oktatási probléma! —, hogy az új technikától sokan idegenkednek. A leggyakoribb kivételek a kéziszedők közül kerülnek ki, ők vágynak leginkább a piszkos és nehéz munkát a tiszta és könnyű fényszedésre cserélni, vállalva újabb tanulnivalót a fénytechnika és a tízujjas vakszedés megismerésével, elsajátításával. Ez a pályamódosítás egyébként külön is figyelemre méltó: a kéziszedésnek, mint a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező, legnagyobb presztízsű, jó áttekintőképességet és szélesebb körű szakmai tudást igénylő pályának elcserélése egy rendkívül mechanikus munkára egy nyilvánvaló értékvesztés eredménye. Viszont a tömegtermelés fokozódása, a nyomdaipar korszerűsödése egyre inkább a modern technikára, az ólombetűt nélkülöző korszerű gyártási folyamatokra való áttérést szorgalmazza. Úgy is értékelhetnénk ezt, hogy a fejlődés irányát belátók rugalmasan alkalmazkodnak, biztosítják szakmai jövőjüket. Nyomdai vezérigazgató, diszpécser és szakmunkás egyaránt a fényszedést tartják a szakma jövőjének. A kéziszedők, gépiszedők, monósze- dők ácsingózása a modern elektronikus-lyukszalagos technikára átkerülés érdekében, engem is arra indított, hogy utánanézzek, mi is csábítja őket, mire is vállalkoznak a szebb és jobb jövő reményében . . .? 65