Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - A. Gergely András: Kultúrszakma...? (Dokumentum-esszé a nyomdászatról, nyomdaiparról)
tos tévképzetek is csökkenthetők. Reálisabbnak és célirányosabbnak vélem ugyanis azt a pályaorientációt, amely a hibák és lehetőségek fölsorolásával kezdődik, vagyis a határok kijelölésével, amelyeket ha elfogad valaki, attól kezdve inkább tekinti sajátjának, mintha ködös pályaképeket villantanak föl előtte, s magára vessen, ha elakad út közben ... Aki a negatívumok ellenére is mellette dönt, az már „a mi emberünk” végleg, annak már érdeke nemcsak a tisztességes munka, hanem a szakma fejlődése, erősödése is ... írásomban tehát nem többre, csupán egy pályaképzavar elhárítására, ködeinek eloszlatására vállalkozom. A CSÁBÍTÁS TRÜKKJE — avagy mi is az a „kultúrszakma“? Minden fővárosi villamoson messzire világító világoskék hirdetés látható: „PÁLYAKEZDŐ FIATALOK! Válasszátok a változatos, alkotótevékenységet kínáló nyomdaipari szakmát! A Révai Nyomda felvesz: általános iskolát végzett fiatalokat szedő, gépmester és könyvkötő szakmunkástanulónak . . . Érettségizett fiatalokat kemigrafus marató, nyomdaipari fényképész, nyomdai fénymásoló, retusőr, montőr, szedő, fényszedő, gépmester és könyvkötő szakmunkásnak, lányokat berakónő és könyvkötőnő munkakörbe képezünk ki .. Érthető, ha a munkaerő-gondokkal küszködő és éppen megújulásra készülődő ipar plakátokon, újságok és hetilapok oldalain kínálja magát. Megteszi ezt más ipar is . . . A nyomda azonban úgy él „az utca embere” tudatában, mint valamiféle alkotó- műhely, kultúra-gyár, ahol műveltség nélkül, nyelvtudás nélkül, technikai érzék nélkül nem él meg a munkás. De ha utánanézünk, hogy mit tud meg erről a szakmacsoportról az általános iskolás fiatal a pályaválasztási ismeretterjesztés során, s ha figyelembe vesszük, hogy a pálya- választási intézményeknek, munkaerő-gazdálkodási hivataloknak burkoltvagy bevallott föladatai közé tartozik a szakember-utánpótlás szempontjainak figyelembevétele is, akkor megokoltnak látszik a tévhit terjedése, mely szerint „a nyomdászat kultúrszakma” .. . Maszek közvéleménykutatásom alapján állítom, de igazolta véleményemet pálya- választási szakember is, hogy két tévképzet is erősíti ezt a csalóka képet: az egyik a nyomdászatot (mint összefoglaló nevét egy iparágnak s benne két tucat szakmának) azonosítja a technikai berendezésekkel, a modern gépekkel, az ember beavatkozása nélkül is működő „masinákkal”, amelyekből gombnyomásra könyvek vagy újságok bújnak elő; a másik pedig főleg a könyvtervezést, a folyóiratszerkesztést, a tipográfiát érti ezalatt. És bár mindkettő része az iparágnak, egyik sem azonos magával az iparral... Elhomályosítja az összképet még az is, hogy az iparág vezetői sem akarják elveszíteni a kultúrával való rokonság hamis glóriáját. Mert mégiscsak jobb nyomdászkodás alatt művészkedést érteni, min nehéz és festéktől maszatos szedések cipelését. Ezért is nem véletlen, hogy a szakmai középfokú oktatásban immár14 éve használatos tankönyv ilyen kenetteljesen ír: „Minden eszmei mondanivalónak megtalálni a maga legjobb kivitelezési formáját: a nyomdász legmagasabbrendű feladata. Ehhez természetesen elengedhetetlen a sokszorosítandó tartalom alapos megismerése . .. Hogy a nyomdászok mennyire közel állnak a szellemi munkához, bizonyítja, hogy az első nyomdászok leginkább a szellemi munka területéről léptek a nyomdász-pályára . .. Ahogy szellemi munkásokból lettek jó nyomdászok, úgy nem egy nyomdászból vált kiváló szellemi munkás, aki eredménynyel dolgozott az államvezetésben, a tudomány terén, vagy a művészetben ... Nemcsak sokrétű, hanem nagyon szép foglalkozás is a nyomdászat... (Kiemelések az eredetiben 61
