Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (III. Trükkök, ravaszságok, lelemények)
vítva a hibám. De akkor is hogy? Kiviszem a műhelyből, megyek egy sarkot, és visszafelé már húzni fognak. Nem én fogok menni kocsival. KAPOSY: Az kapja előbb vissza a kocsiját, aki többet ad? TEHERTAXIS: Igen. Megbánja, aki nem ad. Ezek a kocsik hetekig, hónapokig is állnak, egy-egy alkatrész miatt. De ha én jattot adok, ha nincs a gépkocsiban egy olyan alkatrész, ami nincs raktáron, leszereli azt az alkatrészt egy másikról, beszereli az enyémbe, mert én jattot adtam. Ha gumit akarok, darabja minimum 20 forint. KAPOSY: Honnan tudja, hogy mennyit kell adnia? Megmondják? TEHERTAXIS: Nem mondják, hanem éreztetik. Van kommunikatív eszköz, jelzik, hogy keveset adtál, ez savanyú, ez nem jatt. És akkor az ember még tesz mellé. KAPOSY: Ez arcjátékkal megy, vagy szavakban is? Hogy tesz, aki azt akarja kifejezni, hogy ez savanyú, ez nem jatt? TEHERTAXIS: Le és fölfelé való mutogatással. De végül megegyezünk. Én keveset akarok fizetni, ő többet akar kapni. Aki neki rendesen leadja a jattot, annak jó gumit tesz a kocsijára. Aki meg nem, annak odavág egy futózottat. Amivel még 1000 kilométert sem megy el. Tehát akkor visszatér az ürge, a következőkben meg hát csak meg lehet vágni. Hisz minket is megvágnak. Nem csak mi vágjuk meg az ügyfeleket. KAPOSY: Valahol mindenkit megvágnak . .. TEHERTAXIS: Hát minden szakmában vannak nagymenők. Nálunk a karburátorosok viszik el a java lóvét. Elsősorban azért, mert ő olyan túlfogyasztást ír, amennyi jattot kap. Tehát valakinek van 3—400 liter hiánya, túlfogyasztása, ő igazolja, hogy igenis azt a kocsi megette. Mert ha túlfogyaszt a kocsi, azt legalizálni kell. KAPOSY: Hogy lehet utólag legalizálni? TEHERTAXIS: Úgy, hogy a bemérő, aki végzi a gépkocsinak a fogyasztási hitelesítését, igazolja, hogy az a túlfogyasztás fennáll. KAPOSY: Akkor a bemérő is tartja a markát. TEHERTAXIS: Természetesen. Itt mindenki tartjaa markát. Ez egy láncreakció. Magaa szerelő, még az inasgyerek is, hozzá van ahhoz szokva, hogy a tízes, a húszas az neki leesik. Nekünk utólag fizetnek. De én a szerelőnek előre fizetek, ha azt akarom, hogy jó legyen valami a kocsimon. Őneki én ki vagyok szolgáltatva. Egyetlen egyet lehet tenni. Meg kell egyezni. Most ez az egyezség többnyire úgy jön létre, hogy ő jól jár. Én meg, ha szerencsém van, jó kocsit kapok. De ha rossz a kocsi, nem tudok dolgozni. * KAPOSY: Nemcsak a tehertaxis van kiszolgáltatva az autószerelőnek. És a trükkök lehetnek csalafintábbak is. V. LÁSZLÓ: Van egy barátom, akinek van egy Opel személygépkocsija. Körülbelül olyan 80—100 ezer körül ért a gépe neki. Most ez az illető elvitte egy győri szerelőhöz, a pontos nevét is tudom, de mondjuk, nevezzük úgy, hogy Gebauer. Elvitte a Gebauer- hez. Gebauer megcsinálta neki 15 000 forintért a kocsit. Garanciával. Alig ment vele a srác egy hónapot, jelentkezett egy új hiba. A főtengely kopogott, zörgött, csattogott, nem tudott vele menni. Visszavitte a Gebauerhez. Mondta neki, hogy maga meghajtotta ezt a kocsit. Megcsinálta újra, de nem tartott egy hétig sem ... Gebauer kijelentette, hogy ez a garancia nem érvényes, mert az illető meghajtotta a kocsit, és természetesen kellett a másodszori javításnál is fizetni. Ment is a kocsi két hétig, aztán újra jelentkezett az a kellemetlen kopogás. Megint kellett menni a Gebauerhez. És mikor a harmincadik ezres körül járt, és a kocsi még mindig nem volt jó, úgy megutálta, hogy eladta. A szerelő tudott is rá egy vevőt. Utóbb derült ki, hogy az a vevő, véletlenül a szerelő rokona, és azóta az Opel úgy megy, mint a sárkány. A srác25-ért adta oda a kocsit, ami kb. 80-at ér, 58
