Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar őstörténet
folklórban finn-ugor motívumokat mutatott ki. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy egyrészt Buzsákon magyar neveken kívül -ity, -vity végződésű családnevek fordulnak elő, melyek bunyevácoknál, sokácoknál és dalmátoknál gyakoriak, másrészt az általam eddig vizsgált 81 magyar népesség közül Mátraszőlős kivételével finn-ugorokra utaló jellegek csak ott fordultak elő említésre méltó számban, ahol a szlovák eredetű családnevek aránya a 20%-ot meghaladja. Eredményeimmel összhangban viszont Katona Imre szerint a magyar folklórban nemcsak a török, hanem az iráni motívumok aránya is meghaladja a finn-ugor eredetre utaló emlékeket, Domonkos Pál Péter pedig az általa Túróc megyében gyűjtött szlovák népdalok között 80%-ban mutatta ki a török eredetre utaló pentaton dallamokat. A magyar antropológusok álláspontja 1962-ig nagyrészt egységes volt és Lipták Pál által az önálló pamíri típus tekintetében módosított Bartucz-álláspontot követte (előzőleg a pamírit a turanid altípusának vették), de 1962-ben Lipták Pál új típust, a cromagnoid-C-t iktatott be tipológiai rendszerébe és ezek után a turanid típusnak csak erősen mongoloid jellegű változata került nála a turanidok közé, mely a mai magyarok között csak 0,5%-ot tett ki és a honfoglalás korában még a közép-ázsiai török népek egyikére sem volt jellemző. Bár Lipták Pál „Embertan és emberszármazástan” c. tankönyvében a cromagnoid-C típus formái között az andronovói típus is szerepel, melyből Közép-Ázsiában mongoloid keveredéssel a turanid típus kialakult, de mert a Lipták tanulmányokból ez nem állapítható meg, a társadalomtudományok képviselői nem ismerhetik fel a cromagnoid-C típusban a közép-ázsiai eredetű jellegeket. Bízni lehet azonban a kibontakozásban, mert a honfoglaló magyarságra jellemző típusok és azok formáinak azonosítása mind a történeti embertan, mind az etnikai embertan területén folyamatban van. Eddig 81 magyar, 2 szlovák, 2 bunyevác, 1 sokác és 1 német eredetű népességet vizsgáltam. Figyelembe véve a többi etnikai embertani vizsgálat eredményeit is, az alábbi kép bontakozik ki. A honfoglaló magyarság jelentős tömegekkel szállta meg a Kárpát— Duna-medencét, az Alföldön és aPalócföldön gyakoriak a török és a szarmata elemekkel kapcsolatba hozható turanid, pamíri és elő-ázsiai típusok az általam vizsgált magyarok között 41%-ot, az erősen kevert meghatározatlanok 37%-ot, a finn-ugor, illetve a szláv jellegegyüttesek kb. 4,5, illetve 4,0%-ot tesznek ki abban az esetben, ha a keletbalti típus fele részét finn-ugornak, fele részét szlávnak, a germánoknál és szlávoknál egyaránt gyakori északi és cromagnoid típust pedig teljes egészében szlávnak tekintjük. A török korban fennmaradt őslakos magyar népességre a török-szarmata elemek túlsúlya még lényegesen nagyobb mértékben jellemző, az erősen kevert meghatározatlanok és a kelet-balti típus aránya pedig kisebb. Figyelemre méltó, hogy a kelet-balti típus nagyobb számban a török által meg nem szállt területeken, a jelenlegi Szlovákia északi és középső részén, a Székelyföldön és Zágrábtól északnyugatra, a kajkavác- horvátoknál maradt fenn, az Alföldön említésre méltó számban csak ott észlelhető, ahol nagyobb számban fordulnak elő szlovák eredetű családnevek. Mindezek azt támasztják alá, hogy a honfoglaló magyarok által itt talált elemek jelentős része, így a finn-ugor és a szláv eredetű elemek is nagyrészt a peremterületekre kerültek, az alföldi és a palócföldi magyarságnak a finn-ugorokkal kapcsolatba hozható töredéke is részben szlovákok beolvadására vezethető vissza. Az általam vizsgált Fejér megyei ceceiek megoszlása ugyan közel áll az alföldi átlaghoz, de a nyugat-dunántúli származású orosháziak vizsgálatának eredményei arra utalnak, hogy egyes dunántúli területeken a meghódolt népek maradványai nagyobb mértékben maradtak fenn, mint az Alföldön és a Palócföldön. A vizsgált két szlovák községben a turanid, a kelet-balti és a pamíri a leggyakoribb típusok sorrendje, a turanid és a pamíri közép-ázsiai elemekre vezethető vissza, Vácegresen a finn-ugorokra és a szlávokra jellemző kelet-balti formák 94
