Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete (fordította: Bárczy Zoltán)

származó három apró táblácska, amik elősegítik, hogy új lépést tegyünk előre múltunk és saját magunk megismerése terén.

EGY FA ÁGAI

(BORISZ PERLOV cikkét kommentálja ALEXANDER KIFISIN sumero- lógus)

Azon kérdések közül, amelyek a tatárlaki lelet tanulmányozása során merültek fel, én kettőt tartok különösen fontosnak.

1. Hogyan alakult ki a tatárlaki írásbeliség és milyen írásrendszerhez csatlakozik?

2. Milyen nyelven beszéltek a tatárlakiak?

Borisz Perlovnak kétségtelenül igaza van, amikor azt bizonygatja, hogy az i. e. 4. évezred végi sumér írás a két folyó déli részén valahogy váratlanul, teljesen kész formában jelent meg. Éppen ezzel az írással jegyezték fel az emberiség ősi enciklopédiáját, a „Harra-Hubulát”, amely teljes mértékben tükrözi az i. e. 4. évezredben élt emberek világnézetét.

A sumér képírás belső fejlődése törvényeinek tanulmányozása, hogy az i. e. 4. évezred végére a képírás mint rendszer nem a kialakulás, hanem a hanyatlás állapotában volt. Az egész sumér írásrendszerből, amely mintegy 38 ezer jelet és variációt tartalmazott, már alig több, mint ötezret használtak, emellett 72 ősi szimbólum-családból indultak ki. A sumér szócsalád rendszer polifonizációs folyamata (azaz egy és ugyanazon jel különböző hangzása) már jóval ezelőtt megkezdődött.

A polifonizáció fokozatosan eluralta a szótag-jel külső burkát egész szócsaládoknál, azután megváltoztatta a jel belső megformálását a szócsaládokon belül, azok félig- meddig szétestek, végül pedig teljességgel elpusztult a szócsalád. így estek szét poli- fonikus kötegekre a szimbólumcsaládok jóval a suméroknak a két folyó környékére való megérkezése előtt.

Érdekes, hogy az elő-elámi írásbeliségnél, amely a sumérrel egyidőben állt fenn, ugyancsak a Perzsa-öböl partján, analóg jelenség figyelhető meg. Az elő-elámi írás ugyancsak 70 szimbólumcsaládra vezethető vissza, amelyek 70 polifonikus kötegre estek szét. Az elő-eláminak vannak még toldalékai is. Ezért rendszerét illetően közelebb áll a kínai hieroglifekhez.

I. e. 2852-ben a nomád avarok behatoltak Kínába északnyugatról és oda teljesen kialakult írásbeliséget hoztak magukkal. A korai kínai képírást azonban megelőzte a Namazga kultúra (Közép-Ázsia) írásbelisége, amelyben az egyes jelcsoportoknak megvannak mind a kínai, mind a sumér analógiái.

Mi az oka vajon az annyira különböző népek írásrendszere hasonlóságának? A dolog lényege az, hogy ezek az írásrendszerek egy forrásból fakadtak, amelynek szétbomlása az i. e. 7. évezredben következett be. Két évezreden keresztül, felbomlásáig az elámi- kínai areal kötötte össze a Gurami sumeroid és az iráni Zagrosz kultúrákat. A keleti areal írásbeliségével a nyugati állt szemben, amely a sumeroid előgurán hatása alatt alakult ki. Következésképp belőle jött létre az ősi egyiptomiak, a kréta-mükéneiek, a sumérek, valamint a tatárlakiak írásbelisége.

így tehát a „bábeli zűrzavar” és az egységes világnyelv széthullásának legendája nem is annyira alap nélkül való. Ha összehasonlítjuk a sumér írásbeliség 72 szócsaládját az összes többi írásrendszer analóg szimbólumcsaládjaival, egybeesésük nemcsak az ábrázolás elveit, hanem a szimbólumok egységes rendszer egymást kölcsönösen kiegészítő láncszemei, részecskéi lennének előttünk. Amikor ennek az i. e. 9—8. évezredi írásbeliségnek rekonstruált szimbolikáját összevetjük az európai késői paleolit (i. e. 20—10. évezred) szimbólumjeleivel, nem szabad figyelmen kívül hagynunk egyáltalán nem véletlenszerű egybeesésüket.

65