Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Dorosmai Imre: A karacsáj-balkár rovásírás és feltehető magyar kapcsolatai

régibb az Alma-Ata környékén feltárt ún. Arany Kurgán több aranykinccsel együtt talált ezüstcsészéjének a felirata. Korának meghatározója a feltárt lelettömeg volt. A leletek és így a rovásfelirat is i. e. VII—V. századból való. Az ótörök rovásírás tehát jóval korábbi eredetű, mint eddig gondolták. Magam a magyar rovásírás keletkezését későbbinek gondolom, de nem hinném, hogy a don-kaukázusiaknál a magyar rovásírás későbbi keletű lenne.

Hogy hunok (szabirok) voltak és laktak a derbenti kaputól északra, ma már nem vitatható. Ennek számos bizonyítéka van. Már i. sz. II. században történik róluk említés, amikor Attila hunjai még nem lépték át nyugati irányban a Volgát.

Choronei Mózes örmény történetíró (19) a savirk népet a Kaukázus és a Volga közötti vidékre helyezi, míg ennek nyugati részén a hunok királyságáról van tudomása.

Valószínű (20), hogy a hatalmas és népes szavirok, kik több államot alkottak, azono- gurok felett fennhatóságot gyakoroltak. Erre lehetne gondolni legalább Jordanes zavaros leírásából, melyben a hunugur nevet említi ott, ahol a megelőző sorok után a sav Írókat várnánk (21).

Buzand Faustos írja történeti könyvében (22): „Gergely tehát a massagéták királyának, számos hun hadak fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdi népének Krisztus evangéliumát.” (i. sz. IV. század)

Choronei Mózes (23) arról ír: „Chosroes (örmény) király a Kaukázuson áthozott hun sereggel Asszírián át Ctesiphonig nyomult előre.” (Ma Bagdad közv. környékén) Ez a támadás i. sz. 227-ben volt!

Az úgynevezett Zachariás rétor-féle egyháztörténet egy ilyen térítés alkalmával

i. sz. 523 előtti években hun-nyelvű írások terjesztéséről szól (24).

Több történetíró is foglalkozik az örmények kaukázusi térítéseivel. Általában hunokat emlegetnek, de feltehetően ezek a hunok szavirok voltak.

Lényegében az örmények sikeres térítéseit igazolja Mózes Kalankatvaci, amikor beszámol Israel püspök utazásáról (25): „Israel püspök... rövid ottidőzése alatt megtérítette a hónokat” ... „a követséget útjában mindenütt keresztény közösségek fogadták, (26) nyilván régebbi térítések fennmaradt szigetei.”

A kaukázusi hunok egy részének megtéréséről és a hunok írásáról írjaTimkó Imre (27): „Talán az örmények közelében élő magyarság volt az, melyet Theoklétesz (Quardusat) örmény püspök eredményesen térített Krisztus hitére. A jelentős térítésről egy Zakariás nevű történésztől értesülünk, akinek Egyháztörténete egy szír változatban maradt ránk. A szír forrás felsorolja azon törzseket, amelyeket az örmény püspöknek sikerült a Katechumenátusnak megnyernie. A törzsek között szerepelnek az onogurok, ugorok, szabartok, bolgárok, kuturgurok, fehér-ogurok, és fehér-hunok.

Mindezeket összefoglalóan hunoknak nevezi a szír forrás. A felsorolás után értesít bennünket arról, hogy elkészítették a Szentírás hűn nyelvű fordítását is."

Nem valószínű, hogy a Szentírás fordítását a hunok részére ismeretlen ábécével írták volna le.

Létezett tehát a Kaukázusban, a Derbend felett élő hunok között a maguk sajátos írása, a rovásírás. A felsorolt népek között a szír forrás a magyarokat nem említi — miként a szabírokat, hunugurokat, ugorokat — de nem említi a kazárokat sem. A bolgárok említésével viszont egyértelmű, hogy a többi felsorolt nép nem lehetett a bolgár. Azt viszont ma még meghatározni nem tudjuk, hogy milyen nyelven beszéltek a kazárok, illetve a szabirok, s milyen nyelven beszélt a megtérített hunok többsége, kik részére a Szentírást lefordították. Lehet, hogy törökül, lehet, hogy magyarul.

58