Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - MŰHELY - Dorosmai Imre: A karacsáj-balkár rovásírás és feltehető magyar kapcsolatai

azaz a mal károk (balkárok) mostanra megfogyatkozott népe. (A Malka folyó a Terek mellékfolyója.) A maikár nép ma a karacsájok külön nyelvjárását képezi.

Meg kell említenem, hogy az anya és apa szavunkat a karacsáj-bal kárban (anam;, ata,) a kedveskedő gyermeknyelvi szó ánnjám-nak, atam, ottjo-nak mondja.

XXII. János pápa bullája hiteles bizonyság, mert tudott, hogy a Kaukázus és a Kaspi- tó vidékén ferences hittérítők működtek (9) a szaracénok, kazárok, alánok stb. között, így Zikiában is (Cserkeszföld) ahova 1349-ben a pápa egyszerre (10) három püspököt nevezett ki. Asztrahánnak már 1321-ben volt püspöke.

XXII. János pápa levelét a domonkosrendi Mancasole Tamás fráter Szamarkand kinevezett püspöke vitte Jeretánynak. (11)

Részben hitelesíti az említett pápai bullát Abulfédi (12) arab geográfus, aki a XIV. században élt: „Az abházoktól keletre élnek a töröknyelvű alánok és az oszétek, akik felvették a kereszténységet.”

Magyarokkal találkozott Rubruquis, ismert és kiváló ferencrendi utazó, aki 1253- ban IX. Lajos francia király követeként Karakorumban járt a mongol uralkodónál. Útja oda és vissza is aKaspi-tó északi és nyugati partvidékén átvezetett. Mikor odautaz- tában Batu kán tartóztatott vendége volt, vele és hadaival járta a környéket. Sokat éheztek vendégként is s megemlíti beszámolójában (13) hogy éhen vesztek volna, ha nem találkoznak keresztény magyarokkal, akik megkönyörültek rajtuk. Ellátták őket ennivalóval. Később magyar klerikusokkal találkozott. Ezek természetesen nem Jere- tány magyarjai voltak, hanem visszahagyott szórvány magyarok.

A kínai történeti forrásokról tudjuk, hogy megbízhatóak, (bár nyelvi sajátságaik miatt buvárlatuk sok nehézséggel jár), ezért a kaukázusi magyar fejedelemség bizonysága szempontjából hitelesnek kell tekinteni a Jüan-csao-pi-si történeti könyv bennünket érdeklő részletét (14): „A császár (Ögödej) kánról van szó, aki Dzsingisz kán halála után vette át a főhatalmat) ezután megparancsolta Szubietáj vezérnek, hogy hódítsa meg a tizenegy nemzetséget, éspedig a kangli kát (kangkü), ki bcsákokat (kunok), ubadzsikat (uzok?), uluszokat (oroszok), madzsarokat (magyarok), aszokat (oszétek), szieszukát (jászok), szierkeszukát (cserkeszek), keshimireket (cseremiszek), bu lárokat (bolgárok) és a lalákat (l’Allamand?).”

A kínai történeti könyv a magyarokat az oszétek, jászok, cserkeszek szomszédságában említi és nem a Volga-menti Bolgária mellett. Ez természetes is, mert Magna Hungária magyarjai akkor már régóta szövetségesei voltak a mongoloknak, azt azoknak meghódí- taniók nem kellett.

A közölt adatok alapján földrajzi keretek közé lehet szorítani a kaukázusi magyarság hazáját.

Az utóbbi években Spanyolországban előtalált adatok is jeretány fejedelemségének létezését bizonyítják. (15): „Segovia városában, a San Juan székesegyházban van egy falbaépített latinnyelvű sírfelirat: Hic jacent Dna Angelina de Graec. fi.

Com. tis Johann.-nép. Regis Hungáriáé et CNS. E. D. Gonsales-Regid. Civitatis.

azaz: Itt nyugszanak görögországi Angelina, János gróf leánya, a magyar király unokája és hitvese D. González a város parancsnoka.”

Angelina és két testvére Katalin és Mária, kik Bajezit szultán foglyai voltak, az 1402. július 20-i ankarai csatában Bajezittel együtt Timur Lenk fogságába estek. Clavijó, kasz- tíliai III. Henrik király követe fennmaradt úti beszámolójában megírja, hogy Szamar- kandból való hazatértekor a három hercegnőt Timur Lenk jóindulatából magával vihette Spanyolországba.

54