Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Vértessy György: Egy ősi hiedelem nyomai Magyarországon
VÉRTESSY GYÖRGY EGY ŐSI HIEDELEM NYOMAI MAGYARORSZÁGON A magyar népmesék egyik ismert motívuma az, amikor a sárkány az elrabolt leányt az égig érő fa tetejére viszi, majd a kis kanász baltával lépcsőt vág a fa törzsébe, és mind följebb hág a magasba, hogy az elrabolt leányt kiszabadítsa. Önkéntelenül is fölvetődik a kérdés, hogy a népmesék sárkányfigurája és maga a szó — mivel ilyen állat valójában nem létezik — honnan ered, és mit jelent? A néprajzkutatók már régen fölfigyeltek arra, hogy a népmesék négyféle sárkánytípusából az egyik sárkány emberként viselkedik. E sárkányaiak mellett legtöbbször a nő is megtalálható és mindenféle túlzott szaporodást a vele történt kapcsolatnak tulajdonítanak. Például a szabolcsi népmesék szerint a sárkánnyal történő szeretkezésből az anya méhében négy-öt, sőt több gyermek is fogamzik. Ha a sárkány hamvait szétszórják a határban, az a határ lesz a legtermékenyebb stb. Sárkány Kálmán — aki csupán családnevének eredetét kívánta tisztázni — e hagyomány eredetére az ősi mezopotániai népek hiedelemvilágában talált magyarázatot. Fejtegetésének lényegét az alábbiakban ismertetem. * * * Az ősi mezopotámiai hiedelemvilágban Innin anyaistennőt és Dumuzit — akit az agyagtáblákon olvasható liturgikus szövegekben többször az „ég nagy kígyója” névvel illetik — termékenység isteneknek tartották. Innin a növény, Dumuzi pedig inkább az állatvilág istene volt. Dumuzit kígyóalakban ábrázolták. A liturgikus szövegek többek közt arról szólnak, hogy Innin istennő csábítgatja Dumuzit, végül a karjai bazárja, és szeretkezik vele. Az alvilág ördögei Dumuzit a szeretkezés után elfogják, és leviszik az alvilágba: meghal, de újra megszületik, hogy a természet megújulását biztosítsa. Az év második felében pedig Innin anyaistennő kerül az alvilágba. Ez a mítosz tehát végső soron a növény- és állatvilág örökös körforgásának, megújulásának a mítosza. Ha az emberként élő sárkány figuráját ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor meglepő hasonlatosságot tapasztalhatunk. Az egyik népmese ugyanis arról szól, hogy Világszép Erzsók csábítgatja, hívja a túlsó parton sétálgató sárkány legényt: ő hozza át csónakon, és veszi magához. Ebben a mesében Innin istennő és Dumuzi enyelgésére ismerhetünk! * ■* * A néprajzkutatók azt is észrevették, hogy a kígyó (mint jelkép) és a sárkány (mint ember) szoros összefüggésben van egymással, de ennek okára eddig nem kerestek magyarázatot. Erre a szoros kapcsolatra mutat például az ember alakú Miska vagy Jancsi-korsó, melynek hasi részén egy tekergődző kígyó látható. Ezt a korsót hajdan a szoba megkülönböztetett helyén tartották. Keresztelőkön, lakodalmakon és egy napjainkban már alig ismert rítuson, a „szegények étetésén” itták belőle az áldásbort. Ez utóbbin a bort megáldották, majd a halottakat egyenként, nevükön szólítva kiénekelték, és a korsót kézről kézre adva itták az áldásbort. A halottak kiéneklésének egyébként az volt az értelme, hogy túlvilági szenvedéseikre enyhülést kapjanak. Az áldásbor a keresztelőn és a lakodalmon pedig az élők szaporodását volt hivatva elősegíteni. Ez a századunk elején még élő népszokás a mezopotámiai termékenységkultuszban gyökeredzik, amelyben Innin és Dumuzi, a két termékenységisten részben az élők, részben pedig a holtak világában élt. * * * 24
